Átjárások / Csonkolt álmok…
Zenebona! Forrásnyelv: Zulu – gondolta a leíró, aztán besötétített, behalkított, amit csak tudott…
Érfalak szivárgása, az erezetek átszakadása hajnalban a legaktívabb – súgta Ödémama, aztán befordult, bepárolgott az áttetsző falba…
Hajnal. A ködös nádasban egy üres szék üldögélt. Mellette: egy akt-torzó kehely-formájába (gyomor-helyébe) ágyazott vibrátor villódzott kéken. A meseíró nőt hívta a láp: ismeretlen szenzorokkal, múlt-létek lázas viszonyaival, férfi-arcaival, erotikus nyögésekkel, ölelésre mozduló, leszakadt karokkal álmodott… Aztán mindinkább elveszett, megvénült gyermekek szellemeivé alakultak a felbukkant jelenések…
Kora reggel. A nádassal szinte egybe-nőve egy megszaggatott alak állt. Az írónő a stéghez közeledett, egyre intenzívebben hívta a láp! A rongyos alak Oldon Kóc úr: a madárijesztőnek álcázott, egykori polgármester-sámán volt! Ő, a láp-vidék diktátora, a nád-világ – és az áttűnő dimenziók, határesetek őrzője. Felismerés és megtorpanás! Vissza a faházba, holnap új látogatást teszünk…
(A szerotoninnal – az úgynevezett örömhormonnal – kapcsolatos ismereteink hiányosak, sokszor ellentmondóak. A szerotonin hiányát számos betegséggel hozzák összefüggésbe, így például a migrénnel, depresszióval, idegi, étkezési és szexuális zavarokkal, vagy akár a premenstruációs szindrómával is…)
Másik hajnal. A lény, mielőtt kettőt lépett: a borda átszúrta a lépet.
A hatalmasra dagadt máj ránőtt a bordákra, az élő-halott sóhaja: lélegzet-hörgések némajátéka, kínzó forgolódás, puffadás, fuldoklás…
Álmatlan félholt pózok, zsírszövetek fortyogása, csontok, porcok porladó súrlódása, szervek egymásba-fordulása, masszává alakulása… Őrlőgép! Ön-daráló, pép-készítő szervezet… A vesét kimarták a savak, belek kiszakadása: egy új reggel felé…
(A szerotonin – 5-hidroxitriptamin [angol: 5-hydroxy-tryptamine], rövidítve: 5-HT – egy monoamin neurotranszmitter, amit a központi idegrendszer szerotonerg neuronjai és a gyomor-bél rendszer enterokromaffin sejtjei állítanak elő…)
A sötét szoba sarkában (visszatérően): egy keveredett rém-lény lángol…
(Az alacsony szerotonin-szint minden bizonnyal közrejátszik a depresszió, migrén, fülzúgás, fibromyalgia – krónikus, egész testben szétterjedő fájdalom –, bipoláris zavar, OCD, valamint idegi zavarok kialakulásában. Ha az agytörzsi neuronok, amelyek szerotonint – szerotonerg idegsejtek – állítanak elő, abnormálisan fejlődnek, fennáll a hirtelen csecsemőhalál: SIDS = Sudden Infant Death Syndrome bekövetkezése is…)
- - -
Keleti pályaudvar. Fél perc az indulásig, közben egy rózsaszín sapkás, eklektikus öltözetű, fiatal férfi deklamáló monológja visszhangzik: a bátyám dr. Tejszín! Mindent megvehetek, ezt az egész állomást még ma megveszem, muszlim vagyok, itt mindenki meghal, mind az egész magyarok, ezek a lángost is mérgezik, amúgy cigány vagyok, tejszínes...
Repetázó repetitív! Eeáó eeií! – fáj-jáf, fááj-jááf…
- - -
Újabb hajnali álom-töredékek mögötti, szimultánban átszivárgó hangfoszlányok:
partizánok, ha partiznátok: nektek ott a Bella, ott a ciao, Bella ciao, Bella (a partizóna), ciao, ciao, csá-csáá-csááá… A hektárnyi marha-répce mutatja, hogy mi a mérce… Etilént ivó Etelke egy telken… Ó, ó, ó: ennyi roncsoló, savas dózishoz két kiváló borzos tork volna jó…
- - -
A 12 éves Emmácska forgolódik, nyögdécsel (apukája simogatja), majd felriad: Anyuci, azt akarta, hogy öljem meg Hitchcock-ot! – Megöltem. Svédországban. Valamilyen atombombával… A fal felé fordul (apukája tovább simogatja), ismét alszik. Anyuci másfél éve halott…
- - -
Valahol, egy sötét szobában: csontjára-aszalódott, idős férfi zokog (egykori mostohanagyapám az, aki valamikor 130 kilós, drabális, többnyire kegyetlen ember volt, nagymamámat verte, a kölyökkutyákat élve elégette, kamasz nevelt-lányát, édesanyámat pedig gyakran zaklatta, nagykéssel, szexuálisan…):
mindkét csuklója eltört, az élettársa, egy jóval fiatalabb nő – aki miatt az öreg elhagyta családját – kisemmizte, bezárva tartotta, és állítólag így (konkrétan): éhen halasztotta… Ez sok-sok éve történt, de csak a közelmúltban hallottam apámtól, egy karácsonyi ebéd és jónéhány pálinka mellett… Apámtól, aki pedig (még igen fiatalon) egy nála idősebb pultosnő miatt bomlasztotta fel családunkat – s ők azóta is abban a lakásban élnek (mérgekben fortyogva, vergődve, marakodva…), amelyből el kellett menekülnünk… – Közvetíti a leíró egyik metamorfózisa, énkezelt énje...
