Átjárások / Töredék-előadások…
Függöny!
A Nagy (XXII-ik) Plusz Piusz Káosz is fölébredt, közben a Negatív Pátosz megalomán betegség-halmazai, gomolygó fertőzés-áradatai belepték a Világot. Elárasztva, legyengítve, ismét (módszeresen) becstelenítve, leamortizálva, lelketlenítve vonaglik szinte Minden(ki)… – Ezt álmodja Morpheus, mégpedig Hüpnosz és Paszithea fia, egy színpadra írt intermediális, összművészeti produkció főszereplője, és az első előadáson ezt meg is szeretné osztani a közönséggel, de monológja kezdetén rángógörcsöt kap, megnémul, nyelvét hirtelen kitépi, és az első sorba dobja: sikítááás…
Függöny!
Vlad Paral és Michel Houellebecq egy esős éjszakán a Vlad Țepeș (tapas) bárban találkoztak, a vihar elől éppen itt találtak menedéket… Vladimír Páral a Země žen nevű, cseh típusú csehóból érkezett, miután törzshelyei: a Muka obraznosti és a Milenci a vrazi (a visszatérő Covidius-rezgések miatt) bezártak, Michel pedig egy normandiai típusú, ódivatú, az 1900-as évekből származó Mollard vendéglőből jött, ahol pénteki szokása szerint majonézes szuronycsigát és Thermidor-homárt vacsorázott…
A találkozás nem volt megrendezett, de az bizonyos, hogy elázottan, a pultnál üldögélve egyikőjük sem kezdeményezett semmilyen beszélgetést (amott vegyészmérnöki hivatás, emitt agrármérnöki diploma)… A gyakran provokatív és bosszantó, időnként ironikus, máskor melankolikus hangvétel, az emberi kapcsolatok elsivárosodásának körüljárása, a nyugati társadalom rossz közérzete, mintha óriási lombikban élnének elsekélyesedett, mechanikus érzelmekkel: hasonló, visszatérő motívumok mindkét esetben! – De minderről, bővebben, például az Intervenciók kapcsán (talán) Pelevin ír(hatna) egy nagyobb, összegző kötet-részletet…
A háttérben ezt sugározta a Mezzo Tv: Giya Kancheli: Valse Boston for violin, piano and string orchestra. Kremerata Baltica, Gidon Kremer and Khatia Buniatishvili, Tbilisi State Conservatoire. – A fojtott, néhol zaklatott hullámzás-kíséret: az éjszakai hangulathoz, az el-elhaló vihar tompa esőcseppjeihez, tétova villámlásaihoz remekül megfelelt…
- - -
Intermezzo / dal-betét:
ő vegytiszta
szenvedéllyel
szenved éjjel
s az ágyunkat
szedi széjjel
- - -
(V)előadás helyett, a leíró ébredésében: Kokoschka (itt Oskarka), kissé elme-bomlottan, egy gyönyörű Saarloosi farkassal járkál, fel-alá… A szépséges állat vezeti pórázon a tagbaszakadt gyermek-embert, óvatosan, vigyázva annak minden bukdácsolására is…
Schönberg tépett hálóingben: eszkábált zongorán játszik, melynek gyomrában törött befőttesüvegek, fémhuzalok, csavarok, műanyag baba-darabok, azonosíthatatlan csontok és rozsdás szerszámok sorakoznak… A lebombázott kastély pincéjében vagyunk, ami a hálószobánk, óvóhely, színházi próbaterem, szanitéckutyák kiképzőhelye, azonos neműek nász-bunkere is egyben…
Csecsemő gügyög a beázott teknő-bölcsőben, amire a kis Yoyoma is felébred a repedt cselló-tokban – s heringet követel! Saarloosi farkasebek lepik el az alagsori termeket… Halk lihegések a labirintusban, majd tömeges testhő-kipárolgás, nyugtató szőrmeleg-áradat…
- - -
Megviselt, középkorú (szenvedélybeteg) férfi térdel egy külvárosi úton. A performance csak részleteiben mutatja magát: a végeláthatatlan utcasoron málladozó, roskatag házak előtt, felfeslett aszfalton, hosszú, kanyargó sorokban állnak a sírdogáló, szipogó, pityergő, zokogó, könnyeiket fakasztó gyermekek, némelyik rongyokban, de vannak, akik szedett-vedetten kopott, századelőt idéző, eklektikus, ám tisztábbnak tűnő göncökben: vigyázban, görnyedve, görcsösen imbolyogva, rázkódva…
A kortalanra kopott fekete öltönyben élő, hosszú, ősz hajzatú, beesett próféta-arcú férfi egyszerre felegyenesedik, tétován elindul, és lassan, egyesével, a könnyező gyerekek elé áll. Felespoharát az arcukhoz, szemeik alá tartja, a tartalmat hirtelen lehúzza, s arctól-arcig haladva, sorban, remegve, a szomorúság- és zaklatottság nedveit szenvtelenül hajtja fel… Ez a monoton képsor órákon át is eltarthat, eltart, hat… Elfordulunk, majd újra és újra visszanézünk, hogy kövessük a férfi egyszerre megszállott és érzelemmentes tekintetét, mozdulatait…
Ő már az árvák könnyeit is megitta!
- - -
Homogramok! Gaál József litográfiái: ön-mitológiai lény-deformációk, kevert, félelmes (f)élőlények, archaizált alkotások a Kétlyukú Borozó falain. A visszatérő kreol leány (légyölőgalóca-pöttyös zakóban) a szuggesztív, zavarba ejtően ismerős állapotokat megidéző másvilági fejeket: poharak torzításain át (hupikék ital-víziókon keresztül) szemléli…
Mögötte csúfolódó hangbetétek: a nyegle legények (a gyenge gének) a feleselő felesektől most kissé kollagének – szól az ének…
A sejtek közötti tér segít az extracelluláris mátrix felépítésében, a csontok rugalmasságában, a porcszövet felépítésében. Strukturális fehérje, mely vízben gyakorlatilag oldhatatlan, azonban savakkal és lúgokkal oldható. Fibrilláris térkitöltése van, jellegzetes hullámos lefutással, változó rostátmérővel (2-20 mikrométer). Melegítés, főzés (töményezés) hatására kocsonyás enyvet ereszt… A kollagén a görög κόλλα (kólla) szóból ered, mely ragasztót jelent!
Hang-romok: ulu-ulumaj, jaj! Mááj-zavar! Zajos szemekben vibráló mák-szemek…
