Az éter őszi ködterében

1995-ben született Zalaegerszegen, jelenleg Budapesten él. Idén végez az ELTE pszichológia mesterszakán, a szabadideje jelentős részét igyekszik az irodalomnak szentelni. Általános iskolás korában írta az első versét, a tudatos alkotási folyamat magasabb szintje azonban csak az utóbbi években kezdte el foglalkoztatni. 

Kintsugi

Leheletem szókristályokká fagy,
lebeg az éter őszi ködterében.
Jéghideg ujjammal rendezem
a sorokat. Egymagam versenyzem
e percben a súlytalanság ellen
mindaddig, míg megérkezel, s
a szavak után nyúlsz, vagy, ha
úgy tetszik, újakat teremtesz.
Kétségbeesetten táblákat teszek
a töréspontokhoz, beengedlek,
de akármerre lépsz,
mindig törésvonalon állsz.
Szavaid arannyá nehezednek,
hogy feltöltsék a repedések
mentén kialakult hiányt.

Ködös Albion

Lehet, hogy Albion
vagyok, de a ködöt
te hoztad – 
puha plédet.

Mielőtt 
beleptél vele, 
a morfémáidhoz
meztelenítettem
magam, és –

Siklottunk, akár 
cirádás csiga a
nyálkás nyomán.

Most kivonatot
készítek, mert
gyógyít,
te is tudod.

Harminc napon
át tisztulok,
makulátlan
leszek, mint
Dover krétasziklái – 
távolról.

A fehér máshol a
gyász színe – 
mondtam a 
temetőben, ahova
először hívtál.

A végső találka
a Pagonyban
játszódott, onnan
vonultál el a köddel.

A fehérség, a fagy
és a hamvak
maradtak.