Borulj virágba, arany őszbe.

Leheletem szókristályokká fagy, lebeg az éter őszi ködterében.

Tükörben ónos, ősi eső szitál.   Avar törött szilánkjain átmehet,      ki mer, ha nincsen élük. Áthull            lassan a látszat a szürkeségen.