az ég bokrai alatt ül az éj szellő simogatja szárnyait

Borulj virágba, arany őszbe.

Leheletem szókristályokká fagy, lebeg az éter őszi ködterében.

Tükörben ónos, ősi eső szitál.   Avar törött szilánkjain átmehet,      ki mer, ha nincsen élük. Áthull            lassan a látszat a szürkeségen.