Sokszínű, élvezetes, elgondolkodtató

A rövidprózai formák sosem válnak elavulttá, még ha mostanában „temetik” is a novellairodalmat, és jó ideje állítólag a regény élvez elsőbbséget az olvasóknál – legalábbis a kritikusok és a könyvforgalmat elemzők szerint. Az év novellái sorozat 2022. évi darabja sokszínűségével, stílus- és témabeli változatosságával épp az ellenkezőjét bizonyítja, azaz hogy a novella cseppet sem veszített a vonzerejéből: aligha akadhat olvasó, aki ne találná meg ebben a válogatásban a maga ízlése szerint való művet.

A recenzensnek már nehezebb a dolga éppen e sokszínűség miatt, hiszen nem egy, hanem harminchét szerző egy-egy művéről kellene véleményt alkotnia. Megkerülve ezt a teljesíthetetlen feladatot, inkább szubjektív szempontok alapján emelnék ki néhány írást, amelyek számomra különleges élményt jelentettek. Végigolvasva a kötetet feltűnt, hogy a közreműködők nagy része egyéni vagy közösségi tragédiákat jelenít meg, örömről, boldogságról kevés szó esik, s ez némiképp napjaink alaphangulatát is tükrözi.

Nyugtalan, pillanatonként változó korunk ránk zúduló információáradatában és az időhiány következtében egyre gyakoribb jelenség a figyelemzavar, a szétszórtság, a depresszió. Jánoki-Kis Viktória az elkendőzött vagy észre nem vett gyermeki hiperaktivitás későbbi veszélyeit mutatja be egy fiatal lány sorsának alakulásában (Kezeletlenül). Izer Janka szürreális elemeket felvonultató, kafkai hangulatot árasztó kis remeke egy kiránduló festőnő hallucinációiról és éjszakai rémálmairól szól, melyhez helyszínként egy kolostori szállást választ, miközben a történet a kimerültség és túlhajszoltság következményeire is rámutat (Tihanyi ekhó).

Nem kevésbé jellemző napjainkra, ahogy a problémáival egyedül maradt, kiszolgáltatott ember csalók áldozataivá válik, akik kihasználják mások naivitását, álmegoldásokat kínálnak, s közben tönkreteszik őket. Szalay Zoltán szomorkásan ironikus története azt ábrázolja, hogyan hálózza be és fosztja ki egy nagydumás csaló a hiszékeny családapát, aki végül magára marad. (Agykontroll). Ennél is messzebb megy Burns Kati apró szatírája a manapság divatos semmitmondó vállalati csapattréningekről, amelyekre többnyire az üres fecsegés, unalom és időpazarlás jellemző: valódi odafigyelés helyett látványos pótmegoldás a problémákra. (Esőcsinálás).

Az ismerős kortárs jelenségek mellett helyet kap a kötetben a történelmi tematika is. A közelmúlt szocialista időszakának alakjai jelennek meg Mátyás Győzőnek a korabeli kíméletlen valóságot reálisan ábrázoló novellájában. A ’45 utáni idők zavaros politikai világa kel életre: besúgók, kémek, ÁVH-s tisztek, lecsúszott egzisztenciák vonulnak itt fel. A deklasszált nemeslány és a parasztfiúból lett ezredes, valamint egy német diplomata szerelmi háromszögén keresztül látunk bele az akkori sivár, hazug és veszélyes valóságba (Violabár). Bárány László írása a magyar őstörténet egyik érdekes epizódját eleveníti fel a leendő fejedelem, a fiatal Álmos és nagyapja alakjának segítségével. Korhű, pergő párbeszédek vezetik be az olvasót a magyar törzsi világba egy fejedelemválasztó látogatás apropóján, ízelítőt adva a kor atmoszférájából (Államférfiak).

Az erdélyi születésű írók egyedi színt hoznak ebbe a kötetbe is: stílusuk és nyelvük nélkülözhetetlen része a kurrens novellairodalomnak. Zsidó Ferenc krimibe illő írása második világháborús erdélyi „bűn és bűnhődés”-történet, mindezt egy falusi rablógyilkosság keretében beszéli el a szerző (Határeset). Bogdán Emese ízes, régi csángó kifejezéseket is felhasználva a gyimesi Karcsi bácsira és feleségére, Ángyira emlékezik csendes humorral, ízelítőt adva egy erdélyi falu mindennapjaiból (A rendes ember). A kötet legfiatalabb szerzője, Gothárd Krisztián megható, rövidke életképe egy anya nélkül maradt kislány hirtelen felnőtté válását villantja fel (Augusztusi tyúkvágás).

A személyes tragédiákat kibontó elbeszélések közül is érdemes kiemelni Vári Attila novelláját, melynek színész hőse egy operáció után elveszíti beszédképességét és ezzel együtt szinte emberi mivoltát is, mert csak ugatásszerű hangok jöttek elő a torkából. A megalázó ebösszeíró munka marad a végső megoldás számára – így lesz közutálat tárgya abban a városban, ahol eddig körülrajongott művész volt. A történet megrázó erővel mutatja be, milyen törékeny a népszerűség, és milyen gyorsan változik a közhangulat (Harmatpont-ember).

Mirtse Zsuzsa apró, finom vonalakkal megrajzolt gyászfeldolgozó emléktöredékei egy valaha boldog családot idéznek, amely az apa halála után már nem teljes. Bensőséges, elrévedő lírai mondataiból csendes szomorúság árad (Az angyalok levese).

Az egyetlen írás a kötetben, amely a boldogságról szól, Grecsó Krisztiáné. Egy házaspár a Tisza-parti városban – amelynek mintája sejthetően Szeged – a boldog egyetemi éveket idézi fel azon merengve, mi lett volna, ha más irányt vesz az életük. A novella ereje abban mutatkozik meg, ahogy a vízparti, nosztalgikus hangulatban felsejlik az elmúlás gondolata is, de még nagyon távolian – most még minden nyugodt, békés és derűs. (Boldogság-történet).

A 2022. év novellaválogatása harminchét író különböző folyóiratokban már megjelent rövid történeteit tartalmazza Erős Kinga és Bíró Gergely szerkesztésében, a közreműködő szerzők névsorával, rövid életrajzával és apró arcképeivel kiegészítve. Bíró Gergely így nyilatkozott a válogatás elveiről: „Minden olyan írásnak helye van a kötetben, amelynek lelke van: átütő erejű, saját világot közvetít, eredeti hangú, azaz élvezetes, olvasmányos – akár szórakoztató is –, drámai erővel bír, és lelkiséget képvisel.” (Bárka online, 2022. 03. 09.)

Az év novellái 2022. Magyar Napló Kiadó – Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2022.