Izráel földjén

Jer és lásd! A Talmud könyvei 

Különleges rádiós esemény-sorozat indul a Kossuth rádióban 2023. december 7-től egy héten át minden nap 21 órától. A pontosan 33 évvel ezelőtt elkészített és felvett Jer és Lásd! A Talmud könyvei című 15 részes rádió-adaptációt most újra műsorra tűzték, és a zsidó karácsony, a Hanuka első napjától kerül adásba. Turczi István József Attila-, Babérkoszorú és Prima Primissima-díjas költő, egyetemi tanár nagyszabású szellemi vállalkozása már a maga idejében komoly figyelmet keltett, hiszen a „zsidóság enciklopédiáját” dolgozta fel egyéni és igen eredeti látásmódjával, a XXI. századi ember számára is érthető és érzékletes módon.  A sorozat értékét tovább növeli, hogy olyan korszakos színészek szerepeltek benne, mint Garas Dezső, Csákányi László, Gera Zoltán, Vallai Péter, Végvári Tamás, vagy a ma is élők közül Fodor Tamás, Bán János és Rudolf Péter. Rendezője Magos György volt.
A mostani adás-sorozat felvezetéseként Völgyi-Tóth Zsuzsa szerkesztő-riporter beszélget vendégeivel, akik: Turczi István, Baruch Oberlander és Köves Slomó rabbik, valamint Szunyogh Szabolcs kultúrtörténész. Ennek apropóján olvashatnak most a szerzőtől verseket. 

Térképek, legendák
(Izráel földjén)

                Először a szorongás,
turistajegyhez szoktatott, civil képzeletem rettentő hírek
martaléka. Figyeltem lélegzetvisszafojtva, hol az a szempár,
mely tőlünk kéri számon népe sorsát, kinek villan kezében
a fegyver, mikor robban egy „megszentelt” bomba?

                Gépünk leszállt;
taps és megkönnyebbülés. Arcunk európa-fehéren fénylett a
motorzajtól szűkölő tel-avivi est neonfolyosói közt...
Vártak minket, persze, töredezett tekintetű, régi barátok,
és kíváncsiságuk pórázára kötve baráti idegenek.

                Azóta két hét telt el;
„véget ért az évezrednyi vonulás az álmatlanságban”.
Királyok, rabbik, karavánok meneteltek húnyt szemem mögött,
sorsok mozdultak bennem, hangok követtek, összegyűlt
szavaimat forró, keleti szél sikálta fehérre.

                Minden megtörtént:
térképek, legendák ösvényein kúszik az Idő felém,
ez itt a Kezdet Földje, halál és születés hajléka,
köröskörül a teremtés szétszórt titkai. Mennyi kő,
és káprázó meztelenség, por-lakoma, sziliciumhajnalok!

                Az tudja csak,
kit néhanap meglátogat a fény, a reszketés és a szomj,
kire napfény korbácsa Izráel földjén negyvenet csapott,
kinek agyag-száján nyomot hagy vízcseppek lázas lüktetése,
az tudja csak, miért átokszínű az alkonyat... 

                Végül a nyirkos homály;
végtelen imatekercsét az est kibontja. Átélem újra,
miként mar belém a sejtés, viperaként hozzám dörgölőzik,
testemre kúszik és lassan átkarol. Mire fölébredek, már késő:
szívemben megfejtetlen, ősi jelek, s a véraláfutásos csend

                Isten mérgét oltotta belém.

Minden este egy gyertyával…

Minden este egy gyertyával többet
gyújtunk, nyolc napon át ismét
fellobban a szemekben a régi fény.
„Áldott vagy Örökkévaló Istenünk,
a világ királya, ki megszenteltél minket
törvényeiddel.” Próbálunk végre rendesen
lélegezni, beszélni, örülni kicsit
a félhomályban melegedő szavaknak,
és hinni, hinni a mesevalóságban,
s hogy a világ megint meghirdethető.

Jeruzsálemi tűz

A jeruzsálemi fák alatt függőleges az árnyék
kígyóvedléskor pihennek a zarándokok
a remény kihűlt kezeket melenget
szem kicsorbul a nagy fényességben
a köveket sivatagi vihar kormozza
és a levegőben harapható az illat
A táj pozdorjái mint dermedt homokszemek
csikorognak a szűnni nem akaró szélben
A pánik innen áttekinthetetlen
A Holt-tenger tehetetlenül sárga
akár reggel az égen megrekedt csillagok
Haifánál a horizont megszakad
s a tengerbe gubózva
túl a kalandövezeten torlódik tovább
szabad szemmel láthatatlanul
Semmiség egy nap az éjszakához képest
A földeken kopár eső a dobverés
s a liget helyén egy szakállas vándor
háta mögött a halállal megbabonázva áll
arctávolban a tűz alázata
minden leégett fűszál
Isten szívébe újabb tőrdöfés