A világból kiszakadt falu balladája

A 2020-as év sikerkönyve, a Balaton után itt van Kiss Noémi újabb novellás kötete, a Karácsony a Dunán. Az írónőt idézve: „A Balaton és a karácsony talán utólagosan jó írói szimbólum, mindkettő szünidő, szünet, kikapcsolás, kilépés.”1 Tehát ismét egy vízhez és ismét egy a hétköznapok ritmusát megbontó ünnepi, nyugalmi időszakhoz kapcsolódó könyv. De ahogy a Balaton nem a Kádár-kori málnaszörpös, lángosos, kispolgárian boldog nyarainak nosztalgikus emlékidézése, a Karácsony a Dunán esetében sem az amerikai filmek cukormázas, aranyporral behintett, csillogó ünnepi hangulata vonja be az elbeszéléseket. Bár mintha kevesebb szorongás, tragikum lenne a történetekben. Sőt néhol a fanyar humor, a szatirikus hang (Karácsony a Dunán, Holle anyó visszatér), vagy éppen az idill (Egy pék a semmiből) is felvillan egy-egy pillanatra.

A Balaton elbeszéléseihez Kiss Noémi rendszerváltás előtti, kamaszkori emlékei szolgáltak alapul. A nagyszülők nyaralójában eltöltött szünidőket idézte vissza gyermeki perspektívából. A Karácsony a Dunán történetei az írónő Szentendrei szigeten töltött utóbbi tíz évének élményeiből formálódtak balladisztikus hangulatú novellákká. Így a kötet írásainak időtávlata közel száz évet ölel fel, az I. világháborútól (Apám a háborúban jött le a hegyekből) napjainkig (Karácson a Dunán, A hírkereső és a gólem, Holle anyó visszatér, Az ukrán lány, Egy pék a semmiből). A mikrociklikus felépítés jellemzi inkább, mint az első három, titkokat rejtő balladisztikus novella (A diótörő, A szuvas kopjafa, A ködember) vagy a három háborús történet (Az ukrán lány, Apám a háborúban jött le a hegyekből, Emmer Erzsébet) esetében. Pont emiatt a Balatont uraló gyermeki narráció mellett a felnőtt, a mindentudó írói elbeszélő is hangsúlyosan jelen van.

Ugyanakkor a Balatonra jellemző körkörös szerkesztés itt is megfigyelhető. A múltból, az írónő édesanyjának gyerekkori emlékét felidéző elbeszéléssel (A diótörő) indul a kötet, és a jövő felé mutató mai történettel (Egy pék a semmiből) zárul. Jelképesnek is tekinthetjük a kezdő- és a végpontot.

A diótörő Hoffmann novellájának hangulatát megidézve egyszerre sűríti magába az idilli boldogság és a mögötte megbúvó szorongás lelkiállapotát. Egyben megadja a kötet többi elbeszélésének alaphangulatát, és híven tükrözi, mit jelent Kiss Noémi számára az ünnep: „katartikusan drámai a karácsony. Érzelmileg igen felfokozott időszak. A giccs és a valódi jóság keveredik benne a mindennapi bűnökkel, ösztönökkel, tiltakozással.”2 Ugyanezt a kettősséget tükrözi a Gerhes Gábor tervezte borító is. A kihalt Duna-parti táj képe ellentétben áll a fotó vidám pasztellszíneivel. Míg az utolsó jelen idejű novella (Egy pék a semmiből) már a jövő felé mutat. A külső világból érkező idegen története, aki soha ki nem fogyó lisztes zsákjából ingyen süt a falu népének kenyeret, akár egy mai népmese vagy a bibliai kenyérszaporító Jézus modernkori példázta is lehetne. Az életet adó kenyér a béke és a szeretet jelképe, minél többet adunk belőle másoknak, annál több marad nekünk.

Kiss Noémi Grecsó Krisztián kérdésére Illyés Gyula Puszták népét és Konrád György Látogatóját említi irodalmi előképeiként, két szociográfiát, a falu és a város társadalmának leírását.3 Ám a Karácsony a Dunán nem szociografikus novelláskötet. Az írások sokkal inkább emlékeztetnek Ágota Kristóf és Galgóczy Erzsébet balladisztikus, tragikusan komor faluábrázolására, amely Kiss Noémi szavaival: „csupa verés, alázás.”4 Mert, ahogy vallja műhelyesszéjében: „A falu a magyar irodalom origója, a faluból nőtt ki a magyar ballada, a dráma, a természetleírás és a szűk világ megjelenítése.” 5

Balladáknak is felfoghatók tehát ezek a novellák, amelyekben a táj nem pusztán díszlet, hanem szereplő, sőt főszereplő, az események alakulását nagyban befolyásoló tényező.6 Ugyanakkor a táj, amely a történelem változásaival, mozgásával szemben az állandóságot, a mozdulatlanságot képviseli, nemcsak visszatérő ritmust ad a történeteknek, de a balladai homály eszközeként az időtlenség, az időn kívüliség érzetét sugallja az olvasónak. A téli Duna leírása adja a novellák balladai keretét, a német romantikus festő, Caspar David Friedrich egyszerre fenséges és félelmetes hangulatú tájképeit idézve meg: „Süvített a szél, végtelen redőket fújt a víztükörre, és úgy odacsaptak a nádashoz a hullámok, hogy a folyó egy zuhataghoz hasonlított. Habzott a Duna. Mérges lett, vad volt minden, állandó mozgásban, hullámverésben.” (Dunai kutya)

A balladisztkus hangvétellel ugyanakkor Kiss Noémi szakítani próbált azzal a magyar hagyománnyal, amely a szociográfikus irodalom társadalomkritikai beállítottságában gyökerezik: „A magyar írónak miért az a szólásszabadsága, hogy elkezdi bírálni a közegét? Ezt szerettem volna elkerülni – időtlenné tenni, azonosíthatatlanná tenni az alakokat. A természet leírásával kiváltani az itt és most idejét. A szeretet és a szerelem témáját újra felkarolni. A kamaszkori vágyat a szexualitásra, az attól való félelmet ábrázolni. A gyerekek világának ösztönösségét a falu világával azonosítani. A saját bizonytalanságuk és kegyetlenségük mellett is paradicsomi állapot a gyermekkor. Engem nagyon vonz ez a természetes, meztelen létezése az embernek.” 7 Ezért a gyermeki látásmód most is számos elbeszélésben jelen van. Ugyanakkor jól nyomon követhetők a generációs váltások a nagyanya (Apám háborúban jött le a hegyekből), az anya (A diótörő, Téli mese a Samuról), a lányunoka, azaz maga az írónő (Dunai kutya, A fehér ház, Sodor a folyó, A befalazott feleség, A bolond hajó, Hideg szerelem) történetein keresztül. A Balaton gyermeki viselkedéséhez képest is érezhető egyfajta elmozdulás. A gyermeki narrátor szeretetéhségéből és megfelelési vágyából fakadóan már nem olyan mértékben kiszolgáltatott fizikailag, lelkileg a nála erősebb társaknak. Autonómabb, önállóbb személyiség, aki képes felismerni az életveszélyt és megmenteni önmagát és barátait (A bolond hajó), megszelídíteni a társak erőszakos indulatkitöréseit (Dunai kutya, A fehér ház), ellenállni a barát birtokló, kisajátító és kizárólagosságra törekvő szeretetének (Hideg szerelem).

Kiss Noémi hősei szinte mind menekülnek a világból, a társadalomból: „…hőseim is futnak, menekülnek, egy vágyott élet reményében”8 Visszatérő metafora tehát a novellákban a végkimerülésig tartó futás (Dunai kutya, Hideg szerelem, A fehér ház). De amíg a gyermeki hősök még beérik azzal, hogy elfutnak a kietlen, az álmokat, vágyakat megbéklyózó valóság elől, a felnőttek már radikálisabb megoldást választva kilépnek a társadalomból, és magányos, kóbor lényekként visszatérnek a természetbe (Téli mese a Samuról, A ködember, Az ukrán lány).

Bonviárt Ágnes szerint szerencsésebb lett volna a kötetnek a hamarosan megjelenő német fordítás címéül választott Dunai kutyát adni a Karácsony a Dunán helyett. Mivel ez utóbbi romantikus képzeteket keltve csalódást okozhat leendő olvasóinak.9 Ugyanakkor pont ez az a novella, amely szinte esszenciálisan magába sűríti az egész kötet gondolatiságát, hangulatát. Egyrészt megjeleníti a nagyvárosi ember vágyát a természethez való visszatéréshez. A panelrengetegből kiszakadó család boldogan sodródik a téli Duna egyik jégtábláján, míg a hatóságok vissza nem kényszerítik őket korábbi lakótelepi életükbe. Másrészt ráirányítja figyelmünket az ünnep konzumálódására. A karácsony bensőséges hangulata, lelkisége helyébe a plázák színlelt árubősége, a vásárlási láz lépett. Harmadrészt érzékelteti a modern nőre nehezedő sokféle társadalmi elvárás miatti szorongást, akinek egyszerre kell dolgozó nőként, feleségként, családanyaként megfelelnie. Mintha megvalósulni látszana Isidora Sekulić szerb írónő jóslata, aki pont száz évvel ezelőtt a skandináv nők egyenjogúsága kapcsán jegyezte meg: „…és még inkább megerősíti személyes véleményünket: nekünk, nekünk nőknek az emancipáció vigasza abban áll, hogy meg fogja változtatni a rabszolgaság módját és fajtáját.”10

„Úgy írni, hogy mindig a teljes élet és a teljes látomás sugározzék minden részletből, délibábszerű remegéssel, akkor is, amikor egy tárgyról, vagy egy alak külsejéről beszélsz. Mindig az egész világról és a teljes életről írni”11 – vallotta Márai naplójában. Kiss Noéminak a Balatonhoz hasonlóan ezúttal is sikerült megvalósítania ezt az írói parancsot. Novellái gyónások, az adventi várakozás lelki lecsendesüléseinek lenyomatai, vallomások a természet őserejéről, amelynek az ember nem ura, csak részese, alázatos szemlélője lehet.

Kiss Noémi: Karácsony a Dunán. Magvető Kiadó, Budapest, 2022.

1 Kiss Noémi: Összevesztünk, hogy ki menjen misére, ki díszítse fel a fát, miért büdös a hal. Sümegi Noémi interjúja. Index, 2022. 12. 09.

2 Kiss Noémi: i. m.

3 Karácsony a Dunán könyvbemutató. Tiszatáj, 2022. dec. 1.

4 Hogyan születik egy falusi könyv? Kiss Noémi műhelyesszéje. Kulter, 2023. márc. 16.

5 Hogyan születik egy falusi könyv?

6 Bonivárt Ágnes: Lehet-e kacagni a Dunán? Kritika Kiss Noémi Karácsony a Dunán című kötetéről. Kortárs Online, 2023. 05.01

7 Kiss Noémi: i. m.

8 Kiss Noémi: i.m.

9 Bonivárt Ágnes: i. m.

10 Isidora Sekulić: Pisma iz Norveške (Norvégiai levelek). Belgrád, 1913. (az idézet a cikk szerzőjének fordítása)

11 Márai Sándor: Napló 1943–44. Budapest, 1990.