„Kanahán-beli sidók”

Bár a Partiumban gyakran jártam, a szilágysági Kraszna méltán híres gótikus templomában, amely a 14. században épült, sajnálatos módon még nem. Hogy mégis tudok róla, az egy krasznai baráti lelkészcsalád tagjaival való kapcsolatunkon kívül az évszázadok óta református templomként szolgáló épület kazettás mennyezetének, s különösen is az egyik, sok művész (írók és fény-írók!) figyelmét felkeltő kazettának köszönhető. Láttam ezt a fotón megörökített bibliai pillanatot többek között Száraz Miklós György több kiadást megért Írd fel házad kapujára című kötetében, amelynek szerzője a zsidó vallás és közösségek történetét sok archív illusztrációval, köztük portrékkal s szépirodalmi igénnyel örökítette meg. De helyet kapott a neves fotóművész és író, Móser Zoltán Alámerült Atlantiszom IV. – Laskótól Laskodig című kötetében is. Közelebbről, e sokak által kedvelt Móser-opusz „Ketten vivék azt rúdon – Kraszna” című fejezetében: „A számos tábla közül itt egyet mutatunk be. A Kanahán beli sidók feliratú tábla képe ugyanígy ismertté vált témaként a XV. századi fametszetes esztergomi Biblia pauperum egyik lapján, amely a két hírhozót mutatja be az óriás szőlőfürttel." (A Biblia Pauperum 1966-os hasonmás kiadása, sajnos, nincs a birtokomban, de Móser Zoltán pontosságában mindig meg lehet bízni – P. É.) A történet Mózes IV. könyvében olvasható (13,24), amikor Kánaán földjére kémek küldetnek, és azok felmennek észak felé, és eljutnak Hebronig. Negyven nap múlva pedig visszatérnek a kémlelésből. „Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék az rúdon…” A krasznai és a szilágysomlyói, méltán híressé vált festett famennyezetek Pataki Asztalos János remekei, sorendben 1736-ban és 1737-ben készültek el. Az itt látható krasznai kazetta képét Mihály Ferenc szovátai restaurátor állította helyre, az alkotás itt csatolt fotója a Nagyváradhoz közeli Fugyi baráti lelkipásztorának, a papi szolgálatai mellett tudós művészettörténész Zsigmond Attilának köszönhető. A színek e képen sem erősek, de felbontása illusztrációnak már tökéletesen alkalmas. S most egy kis kiegészítés a Móser Zoltán által felvázolt bibliai történethez: Mózes nem hadi kémeket választott, amikor tizenkét megbízható férfiút küldött Kánaán gazdag földjére, hanem az volt a célja, hogy az ottani termőföldekről, kertekről beszámoljanak, s onnan visszatérve megerősítő táplálékot is vigyenek rájuk váró népüknek. Maga az „Eskol” szó is szőlőt, szőlőfürtöt jelent, s óriási mérete gazdag, sokáig tartó testi, de ugyanakkor lelki „ellátmányt” is jelentett a negyvenéves vándorlás alatt sokat szenvedett zsidóságnak.

A szakrális üzenetek mellett azonban van ennek a képnek egy nagyon erőteljes „asszimilációs”, azaz befogadó, vagy – ha úgy tetszik – korai zsidó-keresztyén párbeszédet is kiábrázoló olvasata. Nézzük csak meg közelebbről. A két „gazdasági kém” megjelenése a hagyományos 18. századi, sőt, későbbi (s végképp nem az ószövetségi!) ortodox zsidó öltözék, de ugyanakkor az abban az időben dívó „magyaros” viselet elemeinek harmonikus együttese. A két férfiú zsidó mivoltára utal a prémmel szegélyezett kalap, valamint a haj- és szakállviselet jellege, dolmányuk azonban egyértelműen pitykés-sujtásos, amilyet akár bármelyik kransznai férfiú viselhetett Pataki Asztalos János idejében. Az impozáns és imponáló szőlőfürt-óriáson kívül ennek a meghökkentő, ugyanakkor nagyon rokonszenves „dress-code”-nak is szerepe lehet abban, hogy a krasznai református templom egyik legnépszerűbb kazettája éppen ez.

Fotó: Zsigmond Attila