Átjárások / Pozsonyi-Pesti ásatások…

Starasladovna, na, na! – Kiáltotta Lavina, a titkos múzsa és a társaság a Dermedt Dunaj kult-kocsmából az óvárosi hírhedt csehó felé vette az irányt – s itta az imát…

Ásító ásatások!

Ötödikén, öten, öt óra alatt két kocsmát, két templomot és egy kortárs galériát látogattunk meg – emlékezett a leíró…

Később folytatták: kiskorcsmasörözővendéglőitató(p)ivó… Korsó-fülek habzó csápjai, friss csapolások és hermelinek netovábbjai… Krcma na Zelene és társai…

Tele voltak vegyes érzelmekkel, és még a telihold ereje is delejezte jelenlétüket. Az éjszaka rétegei szép lassan, módszeresen bekebelezték őket… A Koník Pub visszanyerített, a Bukowski Bar ünnepi hullámokat csapkodott, a Bar u Kata (katakomba-részlet) pedig meglepetés-víziókat hívott létre…

Délelőttre újjáéledtek, majd a Retro Piac területén, remek kocsmateraszon időztek szívesen: napfény-kócosan és korty-ritmikusan, egy sörfőzde közelségében… Sajátos kipárolgások, csuklások – és a sokféleképpen kimondott: Trhovisko Miletičova!

Vágás! Turisztikai alvajárás:

Cintorinška, Gallery Nedbalka, Szt. Márton székesegyház (dóm), gótikus építészet, XV.-ik század… Eklektikus Galéria, Szt. Erzsébet (kék) templom, reneszánsz udvar (1581): Hlavné Námestie főtér, a csodás Mihály kapu (1300-as évek), a Grassalkovich-palota megváltó WC-je, majd a Medická Záhrada (Sad Janka Krála) park…

Zaha Hadid, Gallerie Multium, Trinitárius-templom, kolostor, kápolna (Church of the Annuncation), aztán a látványos-szédítő UFO-kilátó, Janko Kral liget, Vas(k)utacska, Botanikus Comenius, Schloss Hof (Habsburg barokk palota és kertje): valahogy így szédelgett – tova- és té – a kis társaság…

A Sorstárs Fotogén galéria falai egy harmatnapos reggelen: szemvillanás alatt változtak érdes-kék éjlepkék és selyemhernyók szárny-szövet fátylaivá – majd ünnepnapi kortyok közepette (tizennégy csuklás kíséretében) foszlottak szerte…

- - -

A lassított, abszurd-meditatív hátradőlésben (a befolyásolt = bentről kifolyásolt helyzetben): városrészek, napszakok, helyszínek és én(kép)ek keverednek-mosódnak össze: a szék más-más tér-időkbe billen. Kimerültség, szelíd transz, enyhe delírium, vagy csak a mindennapi képzelgés egyik formája? – A meghatározás talán nem fontos! Tekintsünk bele tehát, be és át:

Pozsonyban, egy valósnak tűnő születés(más)napi péntek délután (elmémben hétfő hajnalán): Justina Gižaitét, a különös hölgy-úr-hölgyet, Litván frakk-készítőmet látogattam meg vilniusi műhely-lakásán… Manzárd. Szemem sarkában Danilo Kiš kopott-kék könyve mozdult meg, sötéten repedezett, múltszázadi bőröndre dobva…

Ész(t)-bontó érzékekkel: tallinni tanninok is keveredtek a zubogó véráramba…

Egy női kéz hanyag mozdulata által pedig, a félhomályban – az alul exponált időkeretben – méregzöld kristálygyűrű villant… Ráadásul (hogy a képzavar élénkebben pezsegjen): ezen jeleneteket még az előző napokban Pesten láttam meg (éber-álmodtam) kávézás közben… – közvetítette a leíró narrátora…

A Valpurgis-éjről egy sistergő, lehalkított rádióból indokolatlan hangsúllyal susmorogtak, 3 ki-bemondó beszélt szimultánban…

Eközben, talán még az előző héten (Bécsben): Karl Anton Fleck egyik szuggesztív torzó-aktját véres körmökkel kapartam le az Albertina Museum legmélyebb termének ideginda-szövevényes faláról… És jaj! Az

alagsorban

(nyúzott short-ban)

jött egy bőr-dög:

nyegle ördög-

farolásban…

Alvékony ó-hát, tajtékos lóhát: hatékony jógát!

Albert inát kihúzták, hatalmas erők rángatták. Erezet-hálója kitépkedve (Belvedere is betekerve): a St. Stephan dóm felé kúszik s minden teret, ünneplő ihletet hurok-halmazokkal fojtogat… – Említette ezt a leíró alteregójának második ikertestvére, majd (ismét egy átjárás!) az éjjeliszekrényén heverő könyvekről kéjesen törölgette a fény-por szűrődéseket. A Tibeti Halottaskönyv közelében most az Ördöngösök és a Kitömött barbár helyezkedett el…

Közben, valahol, egykori padlásszobámban (folytatta az alteregó-duplexum): Erik Satie zeneműve, a Gnossiennes, no. I. – V. szólt már napok óta. 3 óra, 8 perc, 51 másodperc… S ott, az opálos ablakon át: két óriási Hárpia sas, két színpompás, tupírozott kakadu-bagoly bámult be mozzanatlanul. Ó, a Nagy-maszkos, a rituális kaméleon-madár-ember-lény jelenések! Szárnyfesztávolságuk 222 cm körüli lehet…

Sáfrány, urdu, kurkuma: átköszönt egy Kurd koma…

Farolt hátra Vékony Dia: hatott rá a démon pia… –

E hangoktól meg se rezzentem. Purina aznap is korán ébresztett – szólt közbe átkötések nélkül a leíró. Hajnali 04: 24-kor a húgysav-kristályok forró fortyogása mellett a kalcium-pirofoszfát-dihidrát kristályok lázadását is csillapítani kellett!

A kolchicin tabletták a szteroidokkal szemben, a pajzsmirigyek, az elviselhetetlen csontgyulladások, a gyilkos őszi kikericsek együtt járták a mérgekkel teli táncot – s fokozódtak a krónikus, pokolian fájdalmas, belső ordítások (sokkk)…   

Mondjad Vica: Razglednica! Avagy anzix: túlvilági tájképpel…

- - -

A tragikus hirtelenséggel eltűnt fiatal költő (öngyilkos) halálhírére reagálva: egy író-ismerős a filozófus író-költő fejedelem alábbi (igencsak megosztó) vers-részletét osztotta meg ismert közösségi felületen:

Határ Győző: Genitúra

hogy a csillagokban így és ez legyen megírva
hogy baszná meg az a jó kurva úristen a csillagait
hogy verné alá minden büdös szar kurva
csillagát ahány csak van a Kost a Kentaurt a
Vadászt a Nyilastól aláfelé mind a Göncölig

hogy aztán Ő Maga is vele és utána hullana
Bacskó Tizedes ahogy mondta: baszódna meg
s lenne Maga is Világnagy VILÁGNAGY HULLA
már szétvet a düh – ez a FUSER ez a Jó Kurva
Öregisten ezt tette velem a gyomrom is remeg

hogy pondróféreggé lefokozva SZALAJTOTT HULLAJTÁR
legyek ehetetlen Földjén alighogy térülök-fordulok
hogy csak az és annyi legyek: HULLAJTOTT SZALAJTÁR
holott legyilkolt vér-milliárddal teli a Sajtár
ahogy elfuserálta az egész szakramentumot

. . .