A fecskék és a zen

Nemrég felkeltette a figyelmem
a buddhista szertartás és meditáció,
a Pilisben egy erdei szanghában
hamarosan élőben is megnézem.
Szintén zenész társammal
Esztergom felé autózunk
végig az erdei szerpentinen,
a vadonban áll a festői templom,
ott gyakorolják a zent.

A mester a dharmabeszéd közben
a botjával időnként a földre üt.
Ez egy kitüntetett, elemi tapasztalat:
jelen vagyunk a pillanatban,
itt nem gondolkodik senki.
Nyugodt, koncentrált tudat,
téves nézetektől mentes látás,
amit a gyakorlóteremből a tanítvány 
a saját életébe is hazavisz.

Mellesleg már két éve
gyakorlom a mindfulnesst,
az éber tudatosság szintén
a buddhista technikán alapszik, 
ráéreznék a zenre, azt hiszem.
Történt egyszer, hogy kaptam egy könyvet
a gyerekkori szerelmemtől tizenhat évesen,
de nem fogtam akkor még fel igazán 
A zen és a motorkerékpár-ápolás művészetét.

A zen szerint a megvilágosodás 
igazi önvalónk megtapasztalása.
Kevés megvilágosodottal
találkoztam mostanáig, 
de Maharishi Brahmananda jógi,
úgy gondolom, közel áll hozzá.
Gyakorlással lehet fejlődni főleg,
egy zen-elvonuláson ülésből sok van,
s mindehhez négykor kell kelni.

És a meditáláson túl persze
helyén kell lennie a szívnek is,
ott kezdődik a tudatosság,
hogy türelmes és együttérző vagyok
akkor is, amikor bitang nehéz,
mély elfogadás hatja át életem,
és a kudarcból is tanulni tudok,
mindezt még sokat kell gyakorolnom,
amíg megvilágosodom.

Az ajtó fölött levert fészket
jelez egy fészekalap formájú sárfolt.
A fecske az éjjelt a dróton tölti,
torkán mintha vér folyna a fehér hasra,
guanó-álmai a földre hullnak.
Hajnaltól délutánig fecskezsivajtól
zeng és bong a körfolyosó.
Guanópolcot fogok szerelni
kint az ajtó fölé a falra.