„Ahol a szegény emberek boldogok lesznek a végén”

Boldog Zoltán Hagyma és levendula című kötete gyermekverseken keresztül úttörőként a gyermekszegénységet járja körül. Maga a téma nem újdonság, a magyar irodalomban van előzménye. Móricz Zsigmond a Hét krajcárhoz vagy Móra Ferenc a Kincskereső kisködmönhöz saját gyerekkorából merített ihletet. A 60-as évek elején a kamaszlányoknak szánt Csíkos könyvek sorozatban Szabó Magda Álarcosbálja és Halasi Mária Az utolsó padban című regénye foglalkozott a gyermekszegénységgel. Ennek ellenére a kortárs magyar gyerekirodalom még mindig tabuként kezeli ezt a kérdést. Pedig már egyre több irányban elindult az érzékenyítés: szülői erőszak, kirekesztés, betegség, halál. Érdemes is kiemelni Kiss Judit Ágnes és Tasi Katalin nevét, akik minden művükben egy-egy tabutémát dolgoznak fel. Nagyon fontos problémáról van szó, Thiery Lenain Mi lenne ha… Elmélkedés a minket körülvevő világról című papírmeséjében korunk három égető gondja közé sorolja a szegénységet, a háborúkkal és a környezetrombolással együtt.

Boldog Zoltán tanárember, aki a járványhelyzet kapcsán tapasztalta, a digitális oktatás a hátrányos helyzetű családok gyerekeit még nehezebb helyzetbe hozta. Az okoseszközök hiánya miatt nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudtak bekapcsolódni az online oktatásba (Távol), ami tovább fokozta a körükben amúgy is magas lemorzsolódás veszélyét. Ebben a helyzetben kezdett el lányaival beszélgetni a gyermekszegénységről, és így állt össze a kötet anyaga. Érdekes megfigyelni, hogyan látják, érzékelik a gyerekek környezetükben a szegénységet. A gyerekek a felnőtt-társadalom többségénél jóval nyitottabbak, empatikusabbak, érzékenyebbek kényes és nehéz szociális témákra, például a hajléktalanságra: „először megsajnáltam, és mondtam anyának, / adjuk neki a titkos lila dobozunkat, / én kibírom még egy kicsit bicikli nélkül.” (Kóc).

Ebből is adódik, hogy Boldog Zoltán a svéd gyermekversek (Ami a szívedet nyomja) mintáját követve gyermeki nézőpontból közelíti meg a gyermekszegénység témáját. Ez az írói attitűd, látásmód pedig már közkedveltnek számít a kortárs magyar gyermeklírában. Említhetnénk itt példaként Takács Zsuzsa Spirálfüzetét, Kiss Ottó Csillagszedő Márióját és Tasi Katalin Lányka, tükörbenjét.

A versekben egy kislány elbeszélése alapján bontakozik ki egy szegénységben élő család sorsa sok humorral, szelíd iróniával, melegséggel. Boldog Zoltán tudatosan nem mélyszegénységben élő családot ábrázol, hanem a szegénység peremén élőt. Ők látszatra nem számítanak szegénynek, hiszen van lakásuk, a szülők dolgoznak, nem jogosultak segélyekre, támogatásokra. Ugyanakkor őket fenyegeti leginkább a lecsúszás veszélye, mert nincsenek tartalékaik, egyik napról a másikra élnek: „Nálunk gyakran eljön a hónap vége.” (Nyugidíj). Sajnos ehhez hasonlók teszik ki ma a magyar családok zömét, így sok gyereknek ismerősek lesznek majd ezek a témák és helyzetek.

A versekből kiderül, hogy a család és a környezet egyes tagjai különbözőképpen viszonyulnak ehhez a nehéz helyzethez. Az apa, megadva magát a sorsnak, a szerencsejátéktól várja a megoldást gondjaikra: „Utána a lottózóba visz. / Ott mondanom kell három számot, / hogy milliomosok legyünk,… „ (Bezzeg), illetve a már-már fanatikus spórolásban: „Az üzletben mindig a legolcsóbba vesszük. / Apa a számokat lesi, kedvenc szava a kilóár. (Kilóár). Míg az anya lesz az, aki képes a helyzetükön érdemben fordítani. Új munkahelyet talál magának, ahol többet keres (Családfőnök), férjét is ráveszi, ő is változtasson a helyzetén (Életrajz, Becukrozva). Ugyanakkor Móricz Hét krajcárjának hősnőjéhez hasonlóan képes mesebelivé varázsolni a kislánya számára a szegénységet: „Anya azt mesélte, régen ebben jártak a hercegnők, / Csak királynők lettek, és odaadták más / szépségeknek a ruhát. (Gönc) Környezetükből is többen támogatják őket. A nagypapa (Spúr), a nyugdíjas szomszéd, Magdi néni (Nyugidíj) nyújtanak segítő kezet. De a kislány szempontjából a tanárnő, Ica néni szerepe a legfontosabb. Ő az, aki felfigyel matematikai, logikai tehetségére. Melléáll, mikor az osztály kirekeszti szegénysége miatt: „Ő csak egy okos lányt lát bennem, aki tudásával meghódítja majd a világot,…” (Jós). Biztatja, tanulás révén kitörhet ebből az állapotból: „Minél okosabb vagyok, / annál több a barátom. / Addig tanulok, míg az egész világ / a barátom nem lesz.” (Barát). Így lesz a történet végére a kinevetett „hagymalányból” – „Eddig a konyhában tudtam házit írni, / de ott mindig zsír és hagymaszagú lett a füzetem […] Peti gyakran csúfol miatta / az osztályban, hogy én / vagyok a hagymalány” – megbecsült „levendulalány”: „Anyunak meséltem, hogy csúfolnak, / ezért vett az asztalomra levendulát. / Ha Peti nem is vette észre, Sári / azóta úgy hív: levendulalány.” (Levendulalány) Ahogy a család helyzetének jobbra fordulásával a kislány két vágya is teljesül, megkapja a piros biciklit (Paripa), és hamarosan kistestvére születik (Ráadásul).

Pozitív üzenetet hordoz tehát Boldog Zoltán Hagyma és levendulája, arra tanít, bármennyire is kilátástalan a helyzetünk, nem szabad feladni. Kitartással, tudással, munkával, szolidaritással, egymás segítésével sikerülhet sorsunkat jobbra fordítani.

Végezetül nem szabad megfeledkezni a könyv illusztrátorairól, akik Boldog Zoltán lányai mellett a kötet fontos szerzőtársai. Ők az Igazgyöngy Alapítvány Művészeti Iskola tanulói, a Berettyóújfalu térségéből származó hátrányos helyzetű családok gyermekei. Nekik is erőt adhat ez a könyv, hogy nem kell beletörődni a rossz helyzetbe, érdemes küzdeni az álmainkért. A verseskötethez szorosan kapcsolódik egyébként a szombathelyi Savaria University Press és az Igazgyöngy Alapítvány egy másik közös kiadványa, a Gyöngyhalászok. Történetek, mesék, rajzok az Igazgyöngyből. Ebben az alapítványt létrehozó L. Ritók Nóra szerkesztette könyvben a nemzetközileg is jegyzett gyermek-képzőművészeti műhely közel negyven diákjának sorsát követhetjük nyomon. Érdemes a két kötetet együtt olvasni, így talán nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is érzékenyebbé válhatnak a gyermekszegénység iránt.

A megjelenésére és tartalmára nézve is értékes, szép kötetnek remélhetőleg hamarosan megszületik a folytatása, ahogy azt Boldog Zoltán a Librarius oldalán Kit butítanak az óriásplakátok? című cikkében ígérte. Mert – mint az itt közölt Plakát című verse is mutatja – a téma gyakorlatilag az utcán hever.

Boldog Zoltán: Hagyma és Levendula. Savaria University Press, Szombathely, 2022.