(Apostolok cselekedetei)

1

És lesztek nékem
tanúim. Az időket
az Atya tudja.

2

A pünkösd napja.
És kettős tüzes nyelvek.
Még háromezer.

3

Nincsen ezüstöm.
És felszökvén, megálla.
Beméne velök.

4

Néphez szólottak.
Szent Lélekkel megtelve.
És könyörögtek.

5

És tevék őket
közönséges tömlöcbe.
Hanem az angyal.

6

Olyannak láták
az ő orcáját, mint egy
angyal orcáját.

7

Mint a próféta
mondja: nem kézzel csinált
templomban lakik.

8

Az apostolok
kézrátétele által.
Ha teljes szívből.

9

Halla szózatot.
És pikkelyek estek le.
Tábitha, kelj fel!

10

Amit az Isten
megtisztított, te ne mondd
tisztátalannak.

11

És nagy sokaság
csatlakozék az Úrhoz.
A pogányok is.

12

Felkölté Pétert.
Leesének a láncok
a kezeiről.

13

Világosságul
rendeltelek téged a
földnek széléig.

14

Mert jóltevőnk volt,
adván mennyből esőket.
Térjetek Hozzá.

15

És a szíveket
tudó Isten mellettük
bizonyságot tett.

16

Lidia nevű,
bíborárús asszony. És
unszola minket.

17

Mit akarhat ez
a csacsogó mondani?
Ő benne élünk.

18

Ne félj, hanem szólj.
Mert nékem sok népem van.
Jézus a Krisztus.

19

Keze reájok.
És a Szent Lélek. Szólnak
vala nyelveken.

20

Éjfélig tanít.
Elegendő szövétnek.
Felház. Efézus.

21

És elhajózánk.
Vala négy szűz leánya.
Tárzusi vagyok.

22

Eredj el, mert én
téged messze küldelek.
Római vagy-é?

23

Semmi rosszat sem
találunk ez emberben.
Ne tusakodjunk.

24

A feltámadás
felől vádoltatom én
e mai napon.

25

Bizonyos megholt
Jézus felől vitáznak.
Azt állítja, él.

26

A sok tudomány
téged őrültségbe visz.
Tudom, hogy hiszel.

27

Jó reménységben
legyetek; mert egy lélek
sem. Csak a hajó.

28

Nem közönséges
emberség. A barbárok
befogadának.