A fekete kakas

A fekete kakas mindenhová követett. Az árnyékom mögé bújt, és csak itta, itta a bánatomat, míg a begye hegynyivé dagadt, és kitakarta a napot.

A fekete kakas abból a lidérctojásból kelt ki, amit anyám a mellében, a szíve fölött hordozott hosszú-hosszú éveken át. Amikor a tojás felfakadt, a fekete csibe pedig felcsipogott, anyám örökre lehunyta szemét a debreceni onkológiai klinikán.

Testét fehér lepellel letakarták, hideg vaságyon eltolták, én pedig a fekete csibét a kantáros nadrágom zsebébe rejtettem, pontosan a szívem fölé, mert anyám után most már én hordoztam tovább.

A csibe pedig nőtt, a begye dagadt, mert sok bánattal itattam.

Itattam, amikor apám bódultan hevert a konyhapadlón az üres üvegek között, itattam, amikor korgó gyomorral bújtam ágyba, itattam, amikor lyukas harisnyámat csúfolták az iskolában, itattam, mikor a szomszéd fiú döglött varjút dobott utánam, itattam, amikor anyám ezüstkeretes képét apám összetörte egy átdühöngött éjszakán.

A csibe pedig nőtt, a begye dagadt, már nem volt csibe többé, hanem fekete kakas.

A fekete kakas már nem fért el a kantáros nadrágom zsebében, ezért az árnyékom mögé bújt, és úgy követett.

Követett és itta a bánatomat, amikor kikísértük apám koporsóját a temetőbe, követett és itta a bánatomat, amikor a nagyihoz költöztem, követett és itta a bánatomat, amikor a tesitanár fejenállás közben a fényes tornadresszem alá csúsztatta az ujját.

A fekete kakas nőtt, a begye dagadt, mert sok bánattal itattam. Már nem fért el az árnyékom mögött, maga lett árnyékommá, és a begye kitakarta felettem a napot.

Az árnyékom volt, és mohón itta a bánatomat, amikor a nászéjszakámon a férjem kékre pofozott, az árnyékom volt, és mohón itta bánatomat, amikor az orvosnak azt mondtam, leestem a lépcsőn, az árnyékom volt és itta a bánatomat, amikor egy éjszaka egy szál bőrönddel menekültem.

A fekete kakas csak nőtt, begye dagadt, mert sok bánattal itattam.

Sok bánattal itattam, mert sok volt a bánatom, és amikor egy este fehér lepedőmön véres tócsa gyűlt, én magam is fekete bánattá váltam. A fekete kakas pedig felém hajolt, óriás csőrét eltátotta, és bánattal teli begyébe szívott.

A fekete kakas pedig csak nőtt, növekedett, túlnőtt hegyeket, városokat, de még több bánatra vágyott. Hatalmas, hollószín szárnyát kitárta, fölrepült a világ felé, és eljött ítélni eleveneket és holtakat.