Átjárások / Nyelvi, szervi utazások…

Addigra a Furákulum fanfárjai is jócskán felharsantak: @mire SzéfManci, CiccMix (a hamiskásás MirrCella), CsőrInger és FuvOrálka is beszaladtak az Au(úú)lába…

A Nagy Szőrház lakó(mankó)i felriadva folytatták a talapvetésből fakadó megnemértés és az el(v)szabaduló jajdulatok kavalkád-folyását (galuskásás, nyaff-gadulkás, nyerstésztával töltött kádban hotten-hahotázó hátúszását), mely hovábbi nyomidalmat (g)erjesztett…

Tőgymeleg nagypárna, gőzölgő agy-pára – és űrhideg gondolatok találkoztak akkor: a Nagy Mában!

A háttérben (lúdtalp-versbetétes) macskanyelv-öltő karmikus költő grammo-fontosan fortyogott:

gyíkot, bréket, terhelt lelket,
agyon-firkált birkát ellek,
beteg elme, ellen-felleg:
ellen-fényben be-tegellek…

- - -

Eközben, a háttérből közhírré-hirdetés érkezett. 2024. április 7. Szkopjéból reggel, bérelt autóbuszunkkal Koszovóba utazunk. Útközben megállunk KACANIK kisvárosban Sinan pasa híres mecseténél, illetve FERIZAJ kereskedővárosban, melynek különlegessége, hogy egy mecset és egy ortodox templom közös telken található. A városban rendkívül finom albán édességeket készítenek, megkóstolunk néhány finomságot… Késő délután PRISTINÁBA, Koszovó fővárosába érkezünk, melynek megkezdjük felfedezését, este pedig a helyiekkel korzózunk-koccintunk a híres sétálóutcán… – ajánlotta az Experience Balkan! – és a leíró gondolkodás nélkül vetette bele magát a közös(ségi) élmény-rengetegbe…

Az emlék-leírás talán a következő folyam(at)ból olvasható / halászható ki…

- - -

Visszatekintés. Beszélgetés-töredék a Dohoshordói Borozóból:

gyere-gyere, te-te tegezhető mackó, te tohonya! Gyeee-rek az héccencség, hogy nincs! Jobb, ha tőlem tudja! Tudod, jaj, mondom, jajj! – Kortyol, kacag, kacag, kortyol, nyerítve röhög – és mondja, a rövidre nyírt, hidrogénezett hajú, 70 körüli, orr-piercinges, áttetsző pink-inges (tényleg: hellókitty-s) nő, mondja a 40-es ismeretlen férfinak, talán az első „randevún” vagy random egy-asztalhoz kerülésük révén… Folyik, párolog a zavaros kancsó bor, és már nem is olyan morci a Murci… azt nem is mondtam, hogy nyíllal (vagy íjjal) kétszer meglőttek (ha-ha-ha), pedig akkor még nem is voltam a CIA-nál… Ne aggódj, aranyom, semmi gondom, 44 évesen nyugdíjaztak, élni tudni kell…

A belehallgatás itt megszakad, más jelenetek felé tekintünk…

- - -

Borbála, Tibor, Boróka, Liborc, Gábor, Bíborka és Ervin együtt táboroztak!

Laboreredményük háborgó (gam)ma volt égen és köbön egyaránt… Borgest és Pelevint olvastak éppen, amikor egy hátborzongatóan borostás bűz-bronz borz-szobor jelent meg előttük… – Borsos ára lehetett! Na, ezt belőttük! Bordó borostyán nőtte be az ájulás-közeli berkeket és torkokat, miközben megnyílt néhány borzasztó torkolat…

Boróka vad toborzásról, bordeaux-i dogokról, borotva-gyűjteményről, abortuszról rém-álmodott, de ébredése Gá-gáboros és Ti-tiboros al-csókolgatássá változott, akik együtt jól meghúzták (a határokat) és elboronálták a lehelet-viszályokat…

Ó, ááá, merre háát Deborah?! – Háborodott fel egy árokból: a borártott barátot kereső jámbor, a törött bordájú, kóboráram sújtotta ködlovag…

H-borúra vérzuhany, meghasonlás fény zuhan!

- - -

Vágás / újabb eszmélés. Egy kvázi publikus biblikus magán-múzeum margójára (élveteg képzavarokkal is élve):

Katekézis és kinézis! Ismét és ismét az ismétlődés visszatérő formái, a külső és belső idézés formulái látogatják az esettanulmány pőre, főre-lágyuló (hittani és művészettörténeti labilitásokkal elegy) jeleneteit és fixációit. Íme, a megszakítottság formái: a változat, a szimmetria, a ritmus, az arány: mint a folyamatosság előidézői…

A konstansra törekvő jellegek (most önkéntelenül) feloldódnak – és a Krisztus arcába, arc-hasonmás képeibe, arcmás-variánsaiba ágyazott önarcképeknél is láthatjuk az ismétlő(dő) szándékú összhang(zat)tant és a műfaji keretekhez mért belső-külső megidézést, vagy éppen: a folyamatosság-változatok kompozícióit, amint a különféle transzparenciákat is…

- - -

Ó, ásító (n)erotikusz (re)pornoszaurusz! – Ánusz, ánusz, ős-varánusz! Háttér-áttétben egy büksze dugtátor vigyorcsog… – De mi ez a caplató, tocsogó időcsúszda-jelenés? – Törött (b)okával jaj-dong, orthosis fixációban botlik, s án-tíít a leíró zsibbadalma… Amott: tánc-imitántorog a Sántán-tangó oktató…

Ördögcsáklya (Harpagophytum procumbens), rozmaring, eukaliptusz, kámfor és nadály-máglya fekete krémje, illat-orgiája ébreszti a törött csontokat, a költőien zúzott jelenléteket – és óóó, aalja, arrr, ó-á-a: csattanó maszlag szorongása, toxikus-daturális szivárgása csap át átirat-áriákat is széthasító, őrjítő-szégyenítő insomni-i-ába…

Gyógyí®tó meditáció gyanánt / helyett pedig ők érkeznek a betegágyhoz:

Lelki (nyalka)pásztor, elmegulyás, szellemkondás, agy-villanypásztor, ész-zsoké, gondolatbojtár, gyomorjuhász, ülep-csikós, ideg-koordinátor, vese-dublőr, máj-ellenőr, képzelet-tréner, indulat-testőr… (Sz)ép napot! Herpesz-állás nélküli gyógy-ló-tusz ülést nyihánok!

- - -

A leíró (szimultánban) a mendészi kecske- és kos kultuszról és mitológiai nyalánkságokról olvasott, miközben egyéb szöveg-törmelékek is befolytak az önmagát alakító-tágító írásmederbe:

Lukianosz egyik művében Mómosz, a gáncsoskodás, a gúnyolódás megtestesítője fejti ki Zeusznak az olümposzi istenek gyűlésén, ahová már nagy számban tódultak be Kelet különös istenei:

„Te kutyaképű, lenvászonba bújtatott egyiptomi, te ki vagy, drágaságom, és hogyan egyezteted össze isten voltodat az ugatással? És mit jelentsen az, hogy ez a tarka foltos memphiszi bika imádat tárgya, jóslatokat ad és prófétái vannak? Az íbiszeket, majmokat, bakkecskéket és a többi, sokkal nevetségesebb lényt már említeni is szégyellem – fel nem foghatom, hogyan keveredhettek Egyiptomból az égbe! Miért nézitek ölbe tett kézzel, istenek, hogy őket éppúgy, netán még jobban tisztelik, mint benneteket? És tűrheted te, Zeusz, hogy kosszarvakat növesszenek neked?”

Zeusz: „Valóban visszatetsző, amit az egyiptomiakról mondasz, Mómosz. Csakhogy mindez javarészt a misztériumok világába tartozik, és a beavatatlan ne nagyon nevessen rajtuk.” (Lukianosz Összes Művei. II. köt. 617-618. Az istenek gyűlése. 10-11.)

Ember alakú istenek tiszteletét azonban nem vonhatjuk kétségbe az egyesítés korában sem, Ptah esetében ez régészetileg is bizonyítható… Másrészt az óriás méretű archaikus külsejű koptoszi Min-szobrok datálása kétséges…

Egy ismeretlen kutató (talán a fenti témakört is érintve) perforált, lyukacsos jegyzetet hagyott hátra, spirálisan belecsavarva egy gines-palack nyakába:

A duális szattyán-libidó kollektív kiáradása, tettleges terjengése túlmutat afféle fermentált frekvenciákon is, melyek a hírhedt bokharai Abenhakán mester sajátos, kultikus építészeti elméletét – megszállottan – foglalkoztatták… Őt ugyebár (végül) saját labirintusa nyelte el, falta fel élve… Nos, a szittya orv-ornamentikák szintén kimutatták, hogy: >oa?^+ˇ”iia: - s’/69/’; qua!+”?xie?” = …’l, ule…

Mindez, illetve ezen elmélet-rétegek megfejtéseinek átköltései (persze titkosított szimbolikák fátylain át érzékelve) már az óperzsa költő, Nadír Juszuf Albandzsi vers-töredékeiben is tetten érhető:

Benned heves céda-láng s nedv kereng:
kelyhedben kígyó-kedvem meglelem…

A gigászi smaragd páva megnyílt
s altájában szét-lövellt száz szent gyík…

A personal-animal és migrenal viagrianal anamnézis szerint a (megtévesztő) tényállás minden valószínűség szerint az, hogy a boszorkányságként ismert vallási jelenség (téves idézeteken túl is): az ókori Silvanus kultusz lehetett, ahol (zavaróan) a mendészi kos-istent is Pan-nak nevezték…