Csók
Sz.-nek
Mint egy árnyék, úgy állok Rodin
csókja előtt, vagy mint a remény,
ami kőbe van vésve; bárdolatlan,
mint a s z o b o r talapzata —
a levegőnek támasztom fejemet,
kiemelném a semmiből és szélnek
ereszteném, és akkor jövök rá,
a lefaragott márvány az idő és lehet,
tényleg bazsalygok, ha rám nézel.
