Azok a nyarak
Nyárelő
Pipacsok pirosa,
orgonák lilája,
színópium.
Fűtengerbe szédül,
hullámzik vele a délután,
a napnarancs átgurul a hegyen túlra,
vörösen ég az éjszaka kapuja,
tücskök hasalnak a fűben,
pipacsok kelyhéből
nyári lepkék röppennek szét.
Azok a nyarak
Azok a nyarak,
amikor nem kent naptejet a bőrére,
és nem rettegett a kullancsoktól,
napszentületig versekről gondolkodott,
az hitte, hatalma van a világ felett,
hogy a betűk nem önmagukért valók.
A szabadságról még nem tudott semmit,
és önmagáról is keveset,
de fémes ízét a szárnyalásnak
jó volt érezni a rekkenő melegben
és nem törődni semmivel.