Azok a nyarak

Nyárelő 

 
    
Pipacsok pirosa, 
orgonák lilája,
színópium.
Fűtengerbe szédül,
hullámzik vele a délután,
a napnarancs átgurul a hegyen túlra,
vörösen ég az éjszaka kapuja,
tücskök hasalnak a fűben,
pipacsok kelyhéből 
nyári lepkék röppennek szét. 

Azok a nyarak 

Azok a nyarak, 
amikor nem kent naptejet a bőrére, 
és nem rettegett a kullancsoktól, 
napszentületig versekről gondolkodott, 
az hitte, hatalma van a világ felett, 
hogy a betűk nem önmagukért valók. 
A szabadságról még nem tudott semmit,
és önmagáról is keveset, 
de fémes ízét a szárnyalásnak
jó volt érezni a rekkenő melegben 
és nem törődni semmivel.