„A vers a csend, a megismerés, az eldördülő ágyúban a golyó”

Böszörményi Zoltán frissen megjelent verseskötete, a Fellázadt szavak egy több évtizedes költői életműről nyújt átfogó képet. Márton László, a versek válogatója és Laik Eszter szerkesztő nagyfokú igényességgel és gondossággal Ady köteteinek mintájára rendezték ciklusokba a műveket. Az Ady-rokonság több szempontból is érvényes, mind Böszörményi Zoltán életútját, mind költői témáit tekintve. Mindketten erdélyi gyökerekkel rendelkeznek, akik, bár később világpolgárokká váltak, soha nem voltak képesek elszakadni a magyar hazától, nyelvtől, kultúrától. Valamint Böszörményi Zoltán költészetében is fontos helyet kap a szerelem és a halál, az örökös vágyódás az idegen tájak mámora után és a rendíthetetlen hűség a hazához, a közösségvállalás a magyarság sorsával. A kötet nyolc ciklusa így hol egymással felesel (Játék a széllel és Az elvarázsolt szilvafa), hol egymást kiegészíti (A szerelem illata és A dolgok síkos felületén).

Bollobás Enikő a kötetet bevezető Létösszegzés, életszenvedély és nyelvtisztelet Böszörményi Zoltán költészetében című írásában rámutat, a kötetet keretező nyitó és záró vers: a Vers és A költő trófeái két költői ars poetica, melyeken keresztül Böszörményi Zoltán költészetének két fontos aspektusa ragadható meg.

„Mondd a verset, hogy belélegezhetővé váljék a valóság” – a Vers kezdősora olvasásakor rögtön felötlik bennünk – ahogy erre Laik Eszter is felhívja a figyelmünket a kötetet záró Szüntelen rácsodálkozás a világra című tanulmányában – Kányádi Sándor aforisztikus meghatározása: „A vers az, amit mondani kell.”

Nem véletlen ez a hivatkozás, hiszen tudjuk, a Kolozsvárra került kamaszfiú költői pályakezdését a Napsugár szerkesztője, Kányádi Sándor egyengette. Így az sem véletlen, hogy a mesternek tekintett költő alakja többször is megidéződik, például az Esernyős pillanatokba botlom című versben Kányádi emblematikus poémájának, a Halottak napja Bécsben hangulata, sőt ritmusa köszön vissza, a Majorana Kolozsváron emlékre talál című költemény pedig Kányádi 85. születésnapjára íródott. Kányádi mellett a költő-példakép Szilágyi Domokos és a pályatárs jóbarát, Szőcs Géza is jelentős hatást gyakorolt Böszörményi költészetére. A dolgok síkos felületén ciklus elbeszélő poémája, a Kényszerleszállás Shannonban előképeként nem nehéz ráismernünk Szilágyi Kényszerleszállás című filozofikus létösszegző költeményére. Bár Böszörményi versét valós úti élmény ihlette, egy repülőgép meghibásodás miatti kényszerleszállása Írországban, a halálközelség megtapasztalásának hatására – mint minden emberben – benne is felmerült a kérdés: mi a lét értelme, mi a fontos, értékes, amiért élni érdemes. Szőcs Géza alakjának szintén több verset szentelt: Szőcs Géza-apokrif, El nem küldött levél Szőcs Gézának, Majorana Szőcs Géza hatvanadik születésnapjára gondol, ezzel állítva emléket a költőtárs barátnak.

De visszatérve a Vers című műhöz, melyben Böszörményi Zoltán összefoglalja, mit is jelent számára a vers: „Meg lehet tapogatni, rugdosni, szagolni, nézni, / hálni lehet vele”, azaz a vers élő organizmus, folyton változik, alakul: „a mindig újraszülető forradalom.” Ezzel magyarázható: Böszörményi Zoltán számára az alkotás folyamata sohasem zárul le, folyamatosan átdolgozza, csiszolgatja műveit. Így, bár a kötetben szereplő versek már mind megjelentek folyóiratokban, most mégis az újdonság erejével lepik meg olvasójukat.

„Ritka szavakat gyűjtök, metaforákat” – A költő trófeái című vers indítása kapcsán Bollobás Enikő találóan rámutat Böszörményi Zoltán és Walt Whitman rokonságára: „Whitman a nyelvet belső énje »ádámi« kiterjesztésének tekinti; felfogása szerint a nyelv hatalom, amely a beszélőt is hatalommal képes felruházni.” A hasonló nyelvfelfogás által válhatott tehát a kanadai emigrációs évek alatt Böszörményi számára Whitman eligazodási ponttá, és lett az életmű egyik fontos világirodalmi origója.

Ennek következtében a két ars poetica Böszörményi költészetének kétarcúságát is kijelöli. Egyszerre örököse és továbbvivője az erdélyi és a magyarországi lírának, ugyanakkor folyamatosan idézi meg műveiben a világirodalom és az egyetemes emberi kultúra gazdag tárházát. A lélek varázsbotja és az El nem küldött levelek című ciklusokban Böszörményi lírájának e két vetülete követhető nyomon: Petrarca, Descartes, Brâncuși, Szókratész, Nikola Tesla, Thomas Mann, Proust, Updike mellett Szilágyi Domokos, Ady, Balassi, Krúdy, Bartók, Szabó Lőrinc, Tandori, Csoóri, Tamási Áron, Nagy László alakja és hatása sejlik fel a művekben. Ahogy a kötetindító Játék a széllel ciklus a világpolgár úti élményeinek lenyomata, a záró ciklus, Az elvarázsolt szilvafa műveiben az erdélyi gyökerek és az aradi gyermekkor idéződnek meg.

De formai és műfaji tekintetben is hasonlóan sokszínű a kötet. Böszörményi Zoltán virtuóz mestere mind a kötött, mind a szabad versnek. Erre az egyik legjobb példa a Szerelem illata című, tizenöt szonettből álló szonettkoszorú. De rövid aforizmák mellett (Otthon, Itt, Aki vagy, Lét, Veletek) találunk elégiát (Novemberi elégia), középkori provanszál sestinát (Majorana sestinája), balladát (Magyar ballada, New York-i ballada) Horatius stílusában, hexameterben írt epigrammát (Hexameterek), Radnótit idéző razglednicákat (Bora-Borai razglednicák) is. Sőt az első ciklus pár hosszú szabad verse akár novellaként is olvasható, mint a Majorana az Arno partján sétál, Szerelem Velencében, Mint sárgán várakozó szemaforok, megvillantak a narancsok.

A költői játékosság eredménye a költői alteregónak választott Ettora Majorana (1906–1938) olasz elméleti fizikus, akit Fermi Galileivel és Newtonnal azonos jelentőségű tudósnak nevezett, és akinek rejtélyes eltűnése máig foglalkoztatja a tudósokat és laikusokat. Netán eltűnésével és halálával a kvantummechanika alapelveit akarta életre kelteni? A részecske-hullám kettőssége mintájára az „élő” is meg „halott” is játékot űzte? Majorana szélhámosokat bérelt fel, hogy játsszák el szerepét azon az utolsó hajóúton, miközben másfelé vette volna az irányt? Személyének beazonosíthatatlanságában tehát a kvantummechanikai kettősség példáját láthatjuk, így értelmezhetjük Böszörményi Zoltán költői játékát is Majorana játékának folytatásaként, egyfajta sajátos doppelgänger-történetként.

Végezetül nem szabad elfelejtkezni róla: minden játékossága és virtuóz formalizmusa mellett Böszörményi Zoltán szenvedélyes közéleti költő. Mint azt Laik Eszter is hangsúlyozza: „…a közösség költője: a világ és a haza dolgai iránt érzett aggodalom hatja át még a személyes sors talajáról elrugaszkodó költeményeit is. Nem restelli felvállalni a lírikus felelősségét nemzetéért – és mint világpolgár az egyetemes kultúráért.” Az ennek a gondolatnak szentelt A vers nem lett osztályharcos ciklusból is kiemelkedik Kemény István Búcsúlevél (2012) című művére írt, vitára ingerlő válasza, az Egy búcsúlevélre. Mint Kántás Balázs esszéjében, a Hazafogalmak ütköztetése. Bekezdések Kemény István Búcsúlevél és Böszörményi Zoltán Egy búcsúlevélre című verséről kifejti, két kötői magatartás, attitűd áll itt szemben. Kemény a közéleti költészetet megújító versében saját sérelmeit kéri számon az antropomorfizált hazán, amelytől ezért búcsúzni készül. Ugyanakkor kiábrándult, pesszimista hangvételével pont szembe megy a magyar közéleti líra eddigi hagyományával, amely Kölcseytől Radnótiig a cselekvő hazaszeretet erkölcsi imperatívuszát tanítja. Böszörményi viszont a magyar költői hagyományok folytatójaként egy aktív, felelős közösségi magatartást képvisel. „A haza része vagy, hisz benne élsz” – figyelmeztet versében. Mint Kántás kifejti: „A haza tehát a benne élő emberek összessége, így az ember, mint hazájának szerves alkotórésze nem igazán tagadhatja meg azt, amihez tartozik, és nem is vehet tőle búcsút.” Böszörményi Zoltán nemcsak költészetével, de életútjával, több évtizedes lap- és könyvkiadói tevékenységben megnyilvánuló kultúraszervező munkájával is példázza ezt a cselekvő hazaszeretetet. Böszörményi Zoltán lírája sokszínűen gazdag, sok tekintetben társtalan költészet irodalmunkban, de számtalan regisztere révén a legszélesebb olvasóközönséget képes megszólítani és versei hívévé tenni.

Böszörményi Zoltán: Fellázadt szavak. Magyar Pen Club, Budapest, 2023.