Fohász
Templomot építek
égből, földből és levegőből,
élénk madarak rajából,
zölden serkenő fűből,
száraz gallyak ujjából
kipattanó rügyből,
kutyák ugatásából,
őzek lábdobogásából.
Kereslek, Uram,
amikor naponta sétálok a völgyben,
és a délutáni tájat csodálom,
fürkészem óvó tekinted,
amikor esténként
összecsuklom a terhek alatt.
Mellkasomban erős szúrást érzek,
mintha malomkő ülne szívemen,
szürke gomolyfelhőigék tornyosulnak,
jégszínű jelzők lakják be a mondatokat.
Hozzád fohászkodom, Uram,
csitítsd haragom,
legyek olyan,
mint a levegő,
az ég,
a fű és
a fák,
a madarak,
a kutyák,
az őzek,
a Nap és
az őt követő árnyék.