Ugrás a tartalomra

Évszakok holtpontja

1

Bokádba harapott a tél.
Az erdő szélén több őz
figyel téged.
A harmat, majd a köd
beteríti a réteket.
És téged is.
Oda a jókedv.

2

A tavasz eltűnt, mint
a szegény ember szamara.
Már a csatornából felszálló kacsák
se néznek utána fentről.
A vonat húsz percet késett,
és elvitte messzire.
Magadra maradtál.

3

És itt a nyár.
A magas tölgyfákat nézed.
Állnak fegyelmezetten, 
mint a besorozott katonák.
Körbevesznek, eltakarják 
előled a napot.
Egy mókus köveket dobál feléd.
Arra vár, hátha visszadobsz
neki pár szem diót, amit 
évekkel ezelőtt gyűjtöttetek.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.