Ritkán lakott Purgatórium
Papp Vera verseit Keszthelyi György A vándor című grafikájával illusztráltuk
1.
hasonlít a mi világunkra
de a levegő tisztább
kevesebb az ipar
mindenki halászkunyhókban
formálgatja néhai testének képmását
2.
terméketlen a föld
műanyagból és üvegből sodort fűszálak
adják az élet illúzióját
nem teríti be se növény se jószág
csak az itteni lelkek foszló talpbőre
3.
ajkamba harapok
arról fantáziálok hogy vérzik
így színlelek bíbortetűt
4.
nincs itt erőszak
de az anyagiságot meg nem tűrő
hasító fullasztó szél megidézi a
korbácsütéseket
5.
belemarkolok az itteni talajba
humuszt nem találok benne
olyan száraz és puha mint
gyermekkoromban
pedig kicsúszik a kezemből
6.
hiába van itt sok lélek
nincs arcuk
nem beszélnek egy nyelvet
mindenki egyedül ássa Mennybe vezető
útját
7.
mindenki visel ruhát
nem vetkőztették le a
Purgatórium elszenvedőit
nem hasonlítanak Krisztus Urunkra
8.
látok egy délibábot
két kannibál vadállatról
hasonlít rájuk az Ember
9.
felgyalogolok a tövisekkel kirakott hegyoldalon
a Purgatórium legmagasabb pontjára
ide csak kevesen merészkednek
nekik kinő az arcuk és
személyes tárgyakat visznek a hátukon
innen fentről megcsodálom
milyen színes és reménytől buzgó
a Tengertelen Purgatórium
