Hosszan lehetne követni a magyar grafika történetét a 19. század végétől — amikor önállósulva elszakadt a festészetnek alárendelt szerepétől — az akadémiai oktatásba kerülésén (1921) át a két világháború között betöltött szerepéig. Nem teszem, mivel mások már megtették. Az első mondat grafikatörténeti utalásai N. Mészáros Julianna nevéhez kötődnek, és aki a honlapján behatóan ír a területről. Révész Emese pedig az 1945 utáni magyar grafikának a szakértője.

Néhány héttel ezelőtt hallottam a hírt: egy floridai iskolában a szülők botrányt csaptak, amiért a diákoknak egyik órán bemutatták Michelangelo Dávidját, amely szerintük erkölcstelen, szeméremsértő. Megdöbbentett ez a prüdéria és álszemérem, és eltűnődtem, hogyan és miért is ábrázolták az emberi testet az őskorban, az ókorban vagy a reneszánszban.