Aligha van olyan költő, műfordító, irodalmár, tanár, diák, aki elégedett lenne a verstani eligazításokkal, beleértve a szakirodalmat és az oktatást is. Vannak jó tanulmányok, kézikönyvek, monográfiák, ha nem is az elmúlt három évtizedből, amelyekben utána lehet nézni az elméleti és alapoknak és gyakorlati tudnivalóknak: hol vannak a metszetek a hexameterben, a különböző hendekaszillabusokban vagy a Zrínyi-versszakban.

„Mihály bácsi, aki Mihajlo Stančićként jól tudta, hogy nyelvében él a nemzet, szenvedélyesen kutatta a magyar nyelvészeti kérdéseket, ahogyan a nemzetiségek asszimilációjának lehetőségét is. Azt hiszem, mára már megelégedéssel pihentetné a szemét ezen a hatalmas olvasztótégelyen, ahol távoli kisunokahúgának horvátosan ívelt orra, tótos szeme vágása őriz még valamit az ősi földön élők vonásaiból.” – Laik Eszter tárcája.