Az okkultizmusról, alkímiáról, rózsakeresztesekről és hasonlókról írt könyveknek szép sora van, az egyik remek korai változat épp Szerb Antal Pendragon legendája, ám a világsiker Umberto Eco nyolcvanas években írt opusai, a Rózsa neve és a Foucault-inga megjelenése után következett. Besorolásuk is bizonytalan, a sci-fi a homályos, gyakran áltudományos tartalom miatt, a fantasy viszont a valósághoz való túlságos kötődése okán nem fogadja be. A spekulatív fikció az a platform, ahová nyugodt szívvel tagolhatjuk.

John Barth (1930–2024), a tavaly elhunyt, matuzsálemi kort megért amerikai novellista, regényíró hosszú pályáját realistaként kezdte, majd posztmodern ikonná vált, aztán saját metafikciós stílusában alkotott, végül egyetemi esszéíró lett belőle. Dolgozatom a spekulatív irodalmi stílusba is sorolható impozáns negyedik regényével, a Giles Goat-Boy: or, The Revised New Syllabus cíművel foglalkozik.

Sir Kingsley William Amis (1922–1995) angol regényíró, költő, kritikus és tanár. Több mint 20 regényt, hat verseskötetet, memoárt, rengeteg novellát, rádió- és televíziós forgatókönyveket, valamint társadalom- és irodalomkritikai művet írt. Leginkább szatirikus írásairól ismert.

Annak ellenére termékeny regény- és esszéírónak számított, hogy viszonylag későn, az ötvenes éveinek derekán kezdett írással foglalkozni. Regényei közül több, például a Wolf Solent (1929), a Glastonbury Romance (1932), mai szemmel is komoly szépirodalmi értékkel bír.