László Sarolta versposzterei

 
Sírásunk mindent egybemos,
tűzvésszé mázol minden lángot,
mint a hétágú gyertyatartón
a hét szál gyertya, életünk

 
Tegnap reggel az én ezüst-istenem
Szemembe csillogott kínálta magát
Nem kellett - tartottam inkább mindenem
itt mint odaát

 
És nem fordulok vissza.
Kősivataggá válok.
És örökre sötétség marad bennem.
(Ladik Katalin)

örökkön háborog a pocsolya
talán tenger vagy vadkan-dagonya
kerékagyig süpped a rossz szekér
örökkön kicsi a nagy pocsolya

Csaknem teljesen sötét van. A tér fái szinte benőtték a
kandelábereket, fényük csak lefelé lyukadt ki, akár az
elalvó szempillája között átszűrődő foltok.

Tóth Kinga - versposzterei