Versposzter – PILINSZKY JÁNOS
Sírásunk mindent egybemos,
tűzvésszé mázol minden lángot,
mint a hétágú gyertyatartón
a hét szál gyertya, életünk
Életfogytiglan
Az ágy közös.
A párna nem.
Bűn és bűnhődés
Sheryl Suttonnak
A befalazott képzelet
még egyre ismételgeti -
A pillanat villanyszék trónusán
még ott az arc,
sziklába mártott nyakszirt,
gyönyörü kéz -
pórusos jelenléted.
Még tart a nyár.
Ereszd le jogarod, királynő.
Tűz és víz
Sírásunk mindent egybemos,
tűzvésszé mázol minden lángot,
mint a hétágú gyertyatartón
a hét szál gyertya, életünk
ettől a víztől fuldokol,
ebben a vízben éget - lángol.
Kérdés
Hol járunk már az éden fáitól!
Világunk büszke madarának
csőrében porladunk.
Hullám befagy,
lüktetés, csobogás eláll,
meghasadnak az evidenciák.
Akárhonnan,
érkezhet mondat
akárhonnan?
Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
A tengerpartra
A tengerpartra kifekszik a tenger,
a világ végén pihen a szerelmem,
mint távoli nap vakít a szivem,
árnyéka vagyunk valamennyien.
Halak a hálóban
Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.
A versposzter-tervek készítői a megjelenés sorrendjében:
Parditka András, Markhult Gabriella, Ráskai Szabolocs, Szőke Péter, Mallár Gabriella, Csermák Zsuzsa, Boross Gábor és Kiss Zsombor.
A Galériában a képek önállóan is megtekinthetők.