Nagy, zöld gyeptakaró alatt lélegzik a föld, 

Ég és föld között ragadtunk, az összedőlt kávézó melletti pocsolyákban – megmaradt plakát vigyorog ránk: „Fekete tea és gránátalma ízű álom.”

Nyár hajnalán
Három lány
Három létra
Három tele kosár

S nincs ezen mit csodálkozni, mert zseni volt Sándor, és a tőről metszett géniusz pontosan ilyen: kibírni nem lehet.

Fű nő a csend alatt. Megtépázott, csonka
ország él, emlékszik, nevel új virágot,
akaratát az ég fényeibe fonja.

Lassan a földre borítja  rokolyáját az ég, még  épphogy kivillannak  vöröslő bokái

olyan egyformák leszünk vízszintesen

Ezt a poklomat kevésbé ismerem.

az utak kuszasága, összebogozott szárítókötél

Csak feküdtem, hagytam őket szétfolyni, és bámultam a kiontott, kék eget.

tudja Mester idén egész évben magát emlegetjükj

tarkódon lesikló lélegzetemmel könyörgök létezz létezz

őt magaddal
eggyé fürdeted.

Ha leveti legszebb díszeit a Nap, táncolunk tovább a sötétedő ég alatt.

a sok halotti kéz hisz minden egy srófra jár

„Born to be blue.”
                         Chet Baker

Csak semmi patetika és szájbarágás.
Vigyázz a szóközi eresztékekre,
mondanivalód fűzd feszesebbre,
semmi csavaros és kecses hevülés.
Semmi tobzódás.
És figyelj a margóra!
Vigyázz az írás tengelyére,
a kéz súlyára.
Legyen könnyed, alig észrevehető.

Ó, azok a margók!
Ó, azok a nyitott és zárt mondatok.
Gyere, simulj bele a füzetbe, a versbe!
Gyere velem a költészetbe!
Gyere velem a trombitába!

a kintre, az aljasra, a nemtelenre. utadra figyelj, a jóra, nagyfiam!

ott voltunk az árulásban, szemünkben a megvetés hömpölygött

itt hagynak önmagamnak,
mint búzakalászt Isten a jégverésben.

hittem az irodalom szent lázadásában