Hogy jó regény-e Az utolsó magyartanár feljegyzései, nem tudom. Hogy akar-e egyáltalán regény lenni, az sem bizonyos. Hogy kegyetlenül, önmarcangolóan őszinte szöveg, abban azonban bizonyos vagyok. Egy olyan magyartanár – olykor dühös és tehetetlen – töprengései ezek a szövegek (másképpen szólva: ez a szövegáradás), aki tisztában van vele, hogy amiként eddig volt, úgy nem mehet tovább az irodalomtanítás, mert különben az is elveszik hamarost, ami ma még „maradék”-ként velünk van az elmúlt évszázadok irodalmából. – Fűzfa Balázs recenzióját az Irodalmi Jelen vitaindítónak szánja.

A világot berendezem kedvem szerint, elhelyezem dolgaimat, hogy szépek legyenek, mutatósak, de még mindig ott leszek én, mint a legnagyobb átpoetizálhatatlan világ. Ekkor fogom elővenni Halmosi Sándor kötetét, és elolvasom a Mert a bántás sem örök című verset. Nem azokat, amelyek a hétköznapi csoda idillikus megvalósításáról szólnak, nem a szerelemvárásról fogok olvasni, hanem ehhez a csendes imához lapozok. Mert ekkor, mikor a valósággal úgy, ahogy elbántam, ekkor fordulok önmagam felé, ekkor kezdek el imádkozni Istenhez, mert a befelé fordulás: imádkozás. – Csoknya Sándor írása

Kukorelly önéletrajzi és fiktív, vallomásos és szerepjátszó, provokatív és extravagáns, látszólag kérkedő, valójában azonban segélykérő elemekkel vegyes költészetében – még ha szégyellősen takargatja, tagadja is – ott munkál egy kibontakozóban lévő nagy író morális mentalitása és esztétikai ereje.  – Csibra István kritikája

 
A tudományos élet intrikákkal teli, zavaros viszonyai közé csöppen be az egyetemről a történet hőse, Kertész Zsolt, a fiatal, még kristálytiszta tudományról álmodozó biológus. Az ő, néhol teljesen naiv kérdésein keresztül pillanthat be az olvasó a mára iparszerűen űzött tudomány belső működésnek visszásságaiba. – Mádai Nándor írása

 
Georges Coma, a könyv hőse egy nap azt veszi észre, hogy az utcán mindenki felismeri. Ezt nem tudja mire vélni, hiszen ő nem tett semmit, amivel kiérdemelhette volna e figyelmet. Annak érdekében, hogy kiderítse, miért lett híres, a lexikonokban kezd keresgélni – Kovács Flóra írása

 
Horváth László Imre könyve igazi városkönyv, az urbánus lét szilárd állapotának lúgja, melyben a feloldást, feloldódást kapja meg az olvasó. Eligazodásképp szolgál az elhagyatott utcákon sétáláshoz, a megfelelő lelkiállapot kialakításához, hogy az, aki a kezébe veszi a könyvet, használati utasításként forgathassa. Megtanít élni? Talán. Szabálygyűjtemény, verssé tördelve – Ayhan Gökhan kritikája
 

 
A gyaloglás nemcsak az önmagunkra figyelés tere és ideje, hanem „a kételyek születési helye és ideje” is, melynek során szembenézünk saját magunkkal, megfogalmazzuk kérdéseinket, és azokra megpróbálunk válaszolni. – Vígh Imre írása

Az Irodalmi Jelen szubjektív (2010. 31. heti) TOP10-es ajánlója három kategóriában a 2010-ben megjelent kötetekből.

Költészet:

1. Szentmártoni János: Ballada hétköznapi díszletekkel (Stádium)
2. Juhász Ferenc: A gyermekkor csontváza. Új versek 2006-2010 (Kossuth)
3. Zsombok Tímár György: A tenger szociológiája (Stádium)
4. Magyari Andrea: Sztori (Tipp Cult Kft.)
5. Tamás Menyhért: Alkonyút (Égha

„Angolos tapintatot, németes precizitást, amerikai agilitást keres a tettek mozgatórugóiban, míg lassan, a napok teltével rájön, hogy ez nem a monopoly és a ki nevet a végén, hanem egy egészen más társasjáték más szabályokkal, amiben mindenki egyszerre nevet és egyszerre sír, egyszerre győz és egyszerre veszít, de bármelyik történjék is, a legfőbb nyeremény, amely mindenkit megillett, hogy soha nincs egyedül.” – Laik Eszter írása

 
A valós családi helyzetekbe abszurd jelenetek keverednek, nem gyengítve, hanem talán erősítve is a valóság súlyát. Hiszen a háború önmagában értelmetlen, mint ahogy a szituációk is. Felfoghatatlanok és a végletekig torzak. – Pál-Kovács Ramona írása

„A megfordítással azonban nem a részesei lettünk az előadásnak, hanem olyan legitimált kukkolói, akik nemcsak a történésekbe, hanem annak megalkotásába is betekintést nyerhettek. Mindemellett nemcsak magának a működési folyamatnak a kilesőivé, illetve tudóivá váltunk, hanem – akárcsak Harlekin szerelme, Pieretta a tükrön keresztül – mi is átkerültünk egy másik oldalra: a valóságon túlra.” – Bencsik Orsolya írása

Habár a felbontott születésnapi boríték végül öt embert rejtett, azon sem lepődött meg senki, hogy a koraesti ég alján megjelent egy finom omegaránc, ahová az Isten felhelyezhette szemüvegét. - Boldog Zoltán tudósítása Tolnai Ottó hetvenedik szegedi születésnapjáról

 
A keretező ének megnyitja és lezárja az előadást, így adva a szeánsznak egyfajta ritualitást. A színház is keretez, mint ahogyan az ének is, „becsomagolva”, külsővé téve mindazt, amely az egyént elsősorban az önvallomásra vezette – Pál-Kovács Ramona írása