Azok a fenntartások, melyek Hamvas Béla műveit övezik, továbbá azok a megállapítások, amelyek szerint írásai a különlegesség és szokatlanság benyomását keltik, többek között Hamvasnak a miszticizmus iránti nyitottságával magyarázhatók, hiszen a misztikus élményt tükröző műveknek Hamvas előtt alig van magyar irodalmi hagyománya.

  "Igaz, sok lapba írt, és írhatott, ahova kívánt, mégis, valahogy magányos volt, az írótársadalomtól elütő. (…) Ennek ellenére írásait szívesen vették, mert vonzók voltak, és anélkül, hogy tudták volna, miért, különlegesen hatottak” - a Sziveri-díjas Danyi Zoltán Hamvas-esszéje részlet az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban hamarosan megjelenő nagyobb munkájából.

A két kiadatlan tanulmányt a Szentkuthy Miklós Alapítvány archívumából sajtó alá rendezte és közzéteszi Tompa Mária. A két tanulmány 1947-ben, illetve 1948-ban hangzott el a Magyar Rádióban, nyomtatásban most először látnak napvilágot.

Mert mit jelent a méhes? A távlatot. A szubjektum-szituáció realizálását. Mert „a szubjektum hely, ahonnan az egészet egyszerre látni”. Azzal, hogy eljutsz a méhesbe, már távol vagy. Mért akarnál közel kerülni máshoz, mint önmagadhoz, ha azon keresztül minden máshoz eljuthatsz? Mért akarnál szétszóródni, ha úgy is eljuthatsz mindenhez és mindenhová, ha egy maradsz? Nem kettő. Nem tízezer. Egy. Hiszen ez csak egyszer van és sose többé. Finom a tea? Biztos nem zavar a füst? 

Agytekervényeinket gereblyéző kertészt, egy gazoló művészt kapott ötödik születésnapjára az Irodalmi Jelen. Isten éltesse sokáig, a próféta növessze hosszúra a szakállát! Az új mester Félig kalmárok, félig apostolok című cikkére szeretnék reagálni, talán kicsit folytatnám, kiegészíteném azt. Teszem ezt olyan jogon, hogy bár a cikk éjszakába nyúló vitáink, beszélgetéseink ihletése nyomán született, elolvasva mégis azt éreztem, hogy nagyon sok minden kimaradt belőle. Az én megközelítésem annyiban mindenképpen más, hogy érdeklődésem középpontjában mindig inkább a képzőművészet állt, és a lírának csak boldog, kívülálló szemlélője voltam.

Nemrég lett ötéves a Kárpát-medencében legnagyobb példányszámban megjelenő irodalmi lap, az Irodalmi Jelen.  A főszerkesztő akkor így zárta vezércikkének sorait: „Majdnem tizenkétezer előfizetőnk van. Példányszámunk meghaladta a huszonkétezret. Tehát olvasnak. Egyre többen. Nem tudom, sok ez vagy kevés, sikert vagy sikertelenséget jelent. Döntse el maga az olvasó. Addig is: Irodalmi Jelen, boldog ötödik születésnapot!” – s most szeretném ehhez a kijelentéshez pár hónappal később hozzátenni: boldog újjászületésnapot! Ötéves, mégis most született lapot tart kezében tehát az Olvasó.