„A történet ugyan rémálom-narratívaként jelenik meg, de nem a misztikus horrornovellák, sokkal inkább Franz Kafka világát idézi. Erre utal a sajátos humor is, amely távoli rokona Kafkáénak, aki kacagva olvasta fel komor történeteit baráti körben.” – Bene Adrián kritikája Murakami Haruki egyetlen elbeszélést tartalmazó kötetéről.

„Az intolerancia és a komplexusok sajátos gyűjteményét kapjuk, amely annyira lehangoló, hogy muszáj némi humort csempészni bele. Rezignált, lakonikus, fekete humort, ironikus megjegyzést vagy slusszpoént, kihasználva a gyermekkor-tematika nyújtotta álnaivitás regiszterét.” Mécs Anna első, novellákat tartalmazó kötetét Bene Adrián mutatja be.

„Mert ebben a világban minden hamis illúzió, »a Városban semmi sem volt úgy igazából«. Itt helyes döntések nincsenek, innen csak kiút van, de a kivonulás menekülés, a harc feladása. A küldetéstudatnak pedig harc nélkül mi értelme volna, tudja ezt minden hitvány zsarnok, amikor uszító propagandával mérgez, hogy elterelje a figyelmet.” – Az Akárcsak a történelem Bene Adriánt ihlette recenzióra.

„A nevetés, a kinevettetés nemcsak megsemmisíti az ostoba és embertelen hatalmi rendszert, hanem azáltal, hogy megfosztja félelmetességétől, »humanizálja« azt, familiáris vonásokkal ruházza fel, és ezáltal megerősíti, konzerválja.” – Dan Lungu Tyúkok a mennyben című könyvét Bene Adrián ismerteti.

„Ha akar, és ha akarjuk, ez a fiktív univerzum elgondolkodtathat minket arról, hogy mi is a különbség az általunk jól ismert társadalom és az itt megjelenő, rasszista diszkriminációra és kizsákmányolásra épülő berendezkedés (és ennek elfogadása) között.” – Ben H. Winters Földalatti légitársaságát Bene Adrián olvasta és írt róla nekünk.

„A groteszk, bizarr randibugyik, parizerrudak, karikatúraszereplők közepesek, nehéz ma már ilyesmivel szemantikai detonációt előidézni, ilyen az egész világ. A triviális figurák és heroikus törekvéseik kontrasztja lehetne a finomabb – vagyis nem ripacskodó – humor, a szellemesség forrása; ennek kiaknázása azonban legalábbis egyenetlen.” – Maros András könyvét Bene Adrián vette szemügyre.

„A politikai, társadalmi ellentétek helyi megnyilvánulásai mellett a családi, baráti viszonyok mintázatai teszik a regényt tablószerűvé. A saját sorsát is apránként bemutató elbeszélő mellett olyan figurákat ismerünk meg, akikben típusszerűen ölt testet a korszak.” – Závada Pál könyvét Bene Adrián elemezte.