Csáki Róbert festményeit az időbeliség és ugyanakkor az időtlenség érzete hatja át. A jelenlét a fontos, az itt és most pillanata. Carpe diem. Élj a mában!

Szabadulni képtelen, szabadulni nem akaró, mert mindvégig magát szabadnak érző és tudó lélek tárja elénk önmagát, dilemmáit, látásmódját, a látvány tárgyát és alanyát. Mindvégig a megformáltság igézetében vagyunk, foglyok, ablak kitárva, menekülni lehet, elrepülni (Repülés), de a szem csak visszanéz, visszajár, akár egy hazajáró lélek.