Amikor Szabóék már gyakrabban kaptak közmunkát, és néha a hentestől is tudtak venni húst, Kimberli meg a nagyapa még akkor is kijártak néha a dögkútra, csak úgy, megszokásból, meg mert a fagyasztóban úgyis minden eláll, ki tudja, mi lesz holnap.

A terem kétharmada már megtelt, amikor belép egy negyvenes, jól öltözött, csinos nő, barna hajjal, rövidnadrágban, szalmakalappal és kirándulós táskával a kezében, s kissé idegesen helyet próbál keresni magának és a férjének, aki jóval idősebb, szikár férfi, és aki egészen más irányban kezd nézelődni.

A merevedése elviselhetetlen volt, de nem tudott szabadulni a látványtól. Figyelte, ahogy a nő válláról lecsúszik a ruha pántja, amikor előrehajol, nézte, ahogy megfeszülnek az izmai, amikor megemeli a kosarat vagy a vödröt. Heteken át kijárt oda, az erdőn túli kis tanyára. Lassan a nő minden szokását megismerte.