​​​​​​​„A tanárok, szerkesztők, szerzők, írók és költők, talán még közszereplők is, akik szembeszállhatnának sokkal gyengébbek, elszeparáltabbak semmint ezt az őrjöngő siker-éhséget, füstölgő kánongépet leállíthatnák. Nem marad számukra más, mint a dicsőséges margináliák. Nem tehetnek mást, mint hogy „mást” tesznek. Másféle tankönyvet, máshogyan tanítanak, más a szerkesztési elv, talán még az irodalom is teljesen mást jelent.” – Weiner Sennyey Tibor írása. Továbbá Kiss Márta festménye és Joós Tamás éneke.

„A pihimadarak szövetsége” címmel tartottak a Magyar Írószövetség EX-LIBRIS Könyvtárában felolvasást 2010. március 11-én, csütörtökön 18 órakor.  Az esten felolvasott lapunk szerkesztője Weiner Sennyey Tibor, továbbá Kiss Márta festő és Szarka Fedor Guidó festő, grafikus, előadóművész. Az est elején és végén Bach-darabokat játszott a Magyar Állami Operaház két csellistája Rönkös Ildikó és Karaszon Dénes. Az estről Csermák Zsuzsa készítette fotósorozatot itt megtekinthetik, továbbá magát az estet meghallgathatják. – A pihimadarak szövetsége fotók és hangfelvétel. 

​​​​​​​Milyen elvek mentén mondható színvonalasnak egy szerkesztői munka?
Mi alapján mérhető a jelentősége? (Biztosan nem az előfizetők vagy a példányszám alapján.)
Mi biztosítja a kuratóriumot arról, hogy egy szerkesztő valóban ígéretes?
Ki nem mondott érvek alapján milyen alapon betonozza be a folyóiratokat az NKA?
Milyen kanonizáló szerepe lehet egy közpénzeket elosztó szervezetnek napjainkban?