Az elmúlt évtizedek európai és hazai irodalmát elárasztották a női sorsról, az anyaságról és a generációs traumákról szóló művek. Könyvek tucatjai beszélnek a szülés utáni depresszióról, a karrier és a család konfliktusáról, a női test önrendelkezéséről – gyakran nyers őszinteséggel. Ezzel szemben a modern apaság belső tapasztalata alig kapott hangot. A férfiszerepek válsága, a patriarchális minták között bizonytalanul mozgó apa figurája többnyire háttérbe szorult.

A kötet szövegei nagyon érettek, nagyon összegző természetűek és érzetet keltők (ami novelláknál szinte fura, de persze jó értelemben – általában a nagyregény szokta ezt az érzetet sikeresen felkelteni), nagyon-felülről-grandkép-az-életről megvalósulásúak. Így aztán, ha azt mondom, jó könyv, és jó olvasni, keveset mondtam.