Egyszer járt a Kutyaszorítónak becézett kocsmában, odaköltözésük idején, még dohányoztak, vendégük volt, elfogyott a bagójuk, ez volt a legközelebbi hely, ahol vasárnap füstölnivalót lehetett vásárolni. Nem ragadta meg a látvány, néhány cigányember könyökölt a söntésnél a homályos, koszosnak tetsző helyiségben, meg az alkesz hírében álló egyetemi tanár, közismert reformkommunista, egy időben országgyűlési képviselő.

Lizácska viszont mintha nem hallaná, vagy a kérdés egyszerűen nem jut el a tudatáig? Netán szégyelli, hogy fű, fa és virág is hallotta a nagyit? Mellette ülő osztálytársa cinkosan lökdösi, grimaszol, vihog, fel-felpattan, dundi popsiját rázza a szó szoros értelmében „ütős” technozene ritmusára. Ő nem szerepel, nem válogatták be a csapatba, mint Lizácskát, de biztos benne, hogy van olyan tehetséges, mint a fekete atlétába és fekete nadrágocskába bújtatott kortársai.