A magyar irodalom szinte valamennyi kiemelkedő alkotásában megfigyelhető a visszatérő mintázat: hőseik kényszeresen választani akarnak. Úgy viselkednek, mintha az élet koherens, lezárható szerkezet lenne – mintha megfelelő döntések sorozatával el lehetne jutni egy végleges állapothoz, amelyet nyugodtan nevezhetünk boldogságnak.