„Prózaversei – vagy ahogy ő nevezi: pszichoprózái – sokszor olyan sorsokat mutatnak be, ahol két ember végérvényesen elsétált egymás mellett. Az olvasóban mégsem ennek tragikuma bontakozik ki, hanem a szituáció világos átlátása, de még ennél is felemelőbb persze a megtalált összhangról olvasni.” – Tisza Kata Akik nem sírnak rendesen című újabb könyvéről Dominka Ede Harald írt.

​​​​​​​Tisza Kata szavának állt. Új regényében vélelmezhetően súlyos problémákkal (úgymint pl. az identitás fellelésének akadályaival, a párkapcsolatok örök dilemmáival, s az emberi megnemértés szintén időtlen rákfenéjével satöbbi) kívánta szembesíteni olvasóit, ám műve végeredményben mindössze egyetlen valódi sorskérdésre világít rá, igaz, arra aztán felettébb erőteljesen: mit ér a derekas nekiveselkedés és az irigylésre méltó önbizalom alkotói tehetség híján?