A grófkisasszony
Ünnepel a kortárs magyar irodalom. Harminc évvel ezelőtt született Tisza Kata, a kortárs magyar irodalom üdvöskéje és üstököse. (Marosvásárhely, 1980. augusztus 30.) Igaz, a kortárs irodalom üdvöskéje és üstököse kivonta magát a forgalmas médiejelenből, Ázsiába költözött, hogy félelmetes tehetségét keleti nyugalommal ötvözze, s a kellő idő érkeztével az erdélyi virtuozitást Lao Ce bölcsességével kiegészítve újra elfoglalja megérdemelt helyét a magyar Parnasszuson.
Ha valaki író, és nem csak festi magát, parádés mondatban nincs hiány. Pl. itten egy: "Mert aki benne van, annak természetes tán, és nem látja, de az alkotó, a jó alkotó sosem önmagát festi, hanem a világot tükrözi vissza nekünk, hogy lássunk is, ne csak nézzünk, hogy feketén-fehéren olvassuk, tapintsuk, hallgassuk, érezzük, hogy amiben élünk, felháborító, elszomorító, bántó, szemet gyönyörködtető, fájdalmas vagy éppen örömteli, és ezt oly intenzíven adja át, hogy a kiváltott hatás üzenete a tevés lesz, csinálni valamit, előre menni."
Vagy pl. ilyet is tud "picit" (egy interjúban): "Nagyon sok indulatot és érzést felébresztett bennem a mű. Azt mondom a regényben: emberek, címkézzük egymást folyton, ezáltal állandó fájdalmat okozunk egymásnak. Semmi értelme! Mindenkire lehetne aggatni címkéket, akkor meg mi végre? A végeredmény teljesen más lett, mint aminek eredetileg szántam, de nem baj, illetve inkább úgy fogalmaznék, más lett, mint amire mások számítanak. A szerkesztőm úgy véli, nagyon fogják támadni ezt a könyvet, de én tudom: senki mellett nem tettem le a voksomat, viszont mindenkivel szembe megyek egy picit. Ezzel önmagamat szedem darabjaimra, hisz én vagyok az erdélyi, az arisztokrata, a zsidó, a magyar, ezáltal egyfajta önkritikát gyakorlok magamon keresztül, de ez nem kizárólag rólam szól, hanem az egész közösségről, ezért a lett a regény címe Magyar pszicho, ami egy nemzeti tudathasadás állapotát jellemzi."
Egy másik interjúban: "Tehát egyrészt nagy öröm, nagy elismerés, siker, ugyanakkor sokkal keményebb munka, mert innentől kezdve még nagyobb az elvárás. Ha megjelensz bárhol, azt mondják, hogy igen, amatőr kezdeményezés, de egy Ulpiusnál már elvárják, hogy nívót produkálj, tehát a próbatétel, a kihívás is nagyobb."
Igen. A kedves olvasó várja a produkált nívót, a próbatételt. Ne várja hiába.
Az írónő koncentrál a következő mondatra
Róla:
Kondor Ferenc (ÉS): "Nem fogunk belebonyolódni abba, hogy ki is Tisza Kata, már eddig is többet szerepelt a média világában, mint az józanon elviselhető, mert nem hatódunk meg attól, hogy Tisza Kálmán ükunokája, grófkisasszony, nem könnyezünk azon, hogy állítólag milyen nehéz sorsa volt a mindösszesen huszonöt éves nőnek, aki tv-műsorvezetőként kereste még nem is oly rég az árvák könnyes kenyerét, attól viszont szemünk bepárásodik, hogy novellái után második könyvében közzétette a médiában szerzett tapasztalatait, amelyek, úgy tűnik, szigorúan fikciós alapon persze, arról szólnak: mi mindent akarnak a szép vidéki kislánnyal csinálni a vérnősző barom tévések. Ami akár igaz is lehet, de vajon kit érdekel, s ha itt valaki elkezdi a nézettségi és az eladási mutatókat sorolgatni, akkor nem állunk jót magunkért."
Pollágh Péter (Kistangó): "A szerző nem érezte úgy, hogy át kéne lopnia önnön bumfordi törékenységét az Esterházy-féle prózapoétikai hagyományon, s le kéne váltania ezt a rohadt nyelvet. A széttartás alakzatai, mondhatnánk, ragyogó eklektika, fejelhetnénk meg, de ami biztos: az a műfaji bizonytalanság. Legeredményesebben konfesszióregényként olvashatjuk ezt a huszonegy kisprózát: a közös nevezőt a hipertrófiás énben találva meg."
http://www.kistango.hu/kritika/01_irodalom/12_pollagh_p.html
László Ferenc (Mancs): Lidércnyomás - Tisza Kata: Magyar pszicho (könyv) "Ezt az Erdély-dolgot szeretném megírni" - nyilatkozta tavaly a sugárzóan fiatal írónő, s frissen megjelent, immáron harmadik önálló kötetét elolvasva alighanem kijelenthetjük: Tisza Kata szavának állt. Új regényében vélelmezhetően súlyos problémákkal (úgymint pl. az identitás fellelésének akadályaival, a párkapcsolatok örök dilemmáival, s az emberi megnemértés szintén időtlen rákfenéjével satöbbi) kívánta szembesíteni olvasóit, ám műve végeredményben mindössze egyetlen valódi sorskérdésre világít rá, igaz, arra aztán felettébb erőteljesen: mit ér a derekas nekiveselkedés és az irigylésre méltó önbizalom alkotói tehetség híján?
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=14675
Tisza Kata magáról :
Kisalföld: A siker gyanús és irritáló. Sokat bántják, sok negatív kritikát is kap. Hogy kezeli ezeket?
TK: Ma már sehogy. Tudom, hogy nem létezik Magyarországon konstruktív, mérsékelt és objektív kritikai műfaj, hanem leginkább kiadói és személyes érdekek húzódnak meg a háttérben. Azt is megtanultam, hogy a siker gyanús és irritáló elem mások szemében. Egyet tehetek: dolgozom, és kizárom érzékenységemből a rosszindulatot. Régen nagyon bántott, de a közönségem igazol. Az építő kritikáért nagyon hálás vagyok, igyekszem tanulni. A szakmához elengedhetetlen az alázat, és én magam is kritikai éllel tekintek a régebbi munkáimra. A fejlődés természetes eleme életünknek, amit tagadni nem érdemes.
Kalföld: Ugyancsak a blogjában bemutatja az új fészket" is. Mit jelent egy saját otthon, amit ízlése szerint gyúrt, alakított, rendezett be?
TK: A lakás az első saját szerzeményem: önállóságom, függetlenségem, szabadságom megjelenítése, ugyanakkor kemény munka árán szereztem, és ez jó érzéssel tölt el. Szerencsére már nem egyedül kell belaknom."
(http://www.kisalfold.hu/szieszta/tisza_kata_es_a_szerelemteboly/2054247 )
Másutt:
Még egy kicsi, hogy a helyén lássuk az üstököst: "...amikor írok, és úgy érzem, hogy valamiért – én ugye nagyon hiszek a sorsban – nekem az a küldetésem, hogy átadjak, dekódoljak olyan mintákat, amelyek itt vannak körülöttünk, csak nem biztos, hogy erre felfigyelünk. Mert hiszen ha olyan természetes, hogy mindenki bazdmegol, meg mindenki csalja a feleségét, meg mindenki félrekúr, meg mindenki átver mindenkit meg visszaél a hatalmával – most bocs a fogalmazásért –, akkor nem vesszük észre."
Éppen eztet akartam volna mondani én is, ha a szavam el nem akad. Alig vártuk mi magyar olvasók, hogy valaki felíveljen végre, aki erkölcsi fertőnkben ránkpillant, és dönt: megment bennünket. Megmenti a magyar hazát. Nem értem, miért nem valamelyik hazamentő párt szaktanácsadója, példának okáért feltámaszthatná a kisgazdákat, akik erről híresek.
Tehát maradunk, csendben ünnepeljük a heroikus írónőt születésnapján, magunkba szívjuk különös nyelven előadott igéit, és igyekszünk nem félrekúrni, nem élni vissza hatalmunkkal, és szinte soha nem jut eszünkbe Bornemissza Pétör, nem, mert nem, amikor feljajdul:
Siralmas énnéköm tetüled megváltom
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom;
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Az írónő: Doktor Kleopátra, Magyar pszicho, Pesti kínálat, Hét nap nyár, Reváns, Főbűnösök
Az újságírónő: Szabad Föld, Könyvjelző, Marie Claire, Magyar Hírlap, Premier, Nők Lapja, Évszakok, Joy, Vasárnap Reggel, Nők Lapja Cafe
A szerkesztőnő, a műsorvezetőnő: Duna TV, MTV, Juventus Rádió, TV2
Tanár: Bonus Nyelviskola, Közgazdasági Politechnikum, Közép-Európai Egyetem
