Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül elsőként Zentai Eta A cukor című írását közöljük.

„Mozgóképekké transzformált, tuningolt, stroboszkópokkal zaklatott, digitalizált archív-montázsok, szénaboglyákban és istállókban zajló pajzán jelenetek, pikáns képkockák váltják egymást, ott, ahol zúzós tekerőlant-effektekre kevert fúziós népdalok, lakodalmas operett-nóták, pszichedelikus citera-futamok és slammer-balladák egyvelegét is élvezhetik” – Nagy Zopán Látens című regényfolyamának következő részét olvashatják

„A domb aljában Linda térdelt egy síron. Karját hátracsavarva tartották és a lábain álltak a katonafélék. Mindannyian a böhöm tisztfélét nézték, ahogy egy hatalmas kést szorongatva – az én késemet, ezt azonnal tudtam – pörgetve közeledik Lindához.” –Berka Attila Anómia című posztapokaliptikus regényének folytatása.

„A patkányt is el akarják venni tőlem, az én patkányomat, mely féken tartja a betolakodókat!” – Gáspár Ferenc novellája

Folytatjuk Pál Dániel Levente novellasorozatát, amellyel Budapest nyolcadik kerületének mélységeibe szállhatunk alá. Szigorúan csak tizennyolc éven felülieknek!

Ady Endre egy kolozsvári idegklinikán fekszik, és nem fér a bőrébe. Miért van ott? Mi történik vele az orvosi felügyelet alatt? Hogyan kerülnek új megvilágításba versei? Jahoda Sándor rövid vígjátékából kiderül.

„– Hogyan találom meg Istent? Visszafordultam. Későtavaszi délelőtt, forgalom alig, pedig ez egy körút, legalábbis a fele, amint itt ível a főposta épülete előtt.” – Faludi Ádám prózája

„Ott hátul, ahol a plafonon és két oldalt, meg alul is mindenhonnan tükrök emelik ki a gyönyörűségedet, menj és forogj nekem összevissza, hadd lássam, milyen szép vagy!” – Boér Péter Pál novellája

„Kovács Istenkének jártában-keltében többször volt alkalma megfigyelni a budapesti plázák közönségét. Kezdetben úgy hitte, hogy az emberek a lakóhelyükhöz legközelebb eső plázát látogatják. Később rájött arra, hogy a plázáknak egyedi hangulatuk van, és ezek valahogyan idomulnak az emberi lélekhez.” – Barlog Károly regényrészletét olvashatják

„Az iskolából másik személyként érkeztem haza. Beköltöztem gyerekkori szobámba, és anyáék (az élettársával) csak napok múltán érkeztek meg. Egy nagy könyvvel takartam az arcomat.” – Nagy Zopán Látensének folytatása

„Egy ideig meglepően feszültek voltunk, aztán, amikor végre kiértünk a városból, annyira belazultunk, hogy elkezdtünk zenélni.” – Berka Attila Anómia című posztapokaliptikus regényének folytatását olvashatják.

Miközben a reszelővel babrál, látja maga előtt a harmadikos Tóbiást. Ezek az emlékek, hagyják már békén! A gyerek még nem tudta vagy nem szerette levágni magának a körmeit, a jóisten tudja, és valahogy ezt Tibor sem szívesen vállalta el, így kénytelen rá, Tinkára hárult a feladat. – Kulcsár-Szabó Anikó novellája.

„A srácok pár hónap múlva csúfolni kezdtek a kis zöld biciklim miatt, Sverti azt mondta rá: Cicafing! Zoran pedig jégkrémes pálcikákat dobált a küllői közé, amíg tekertem. Persze, a dolgok végül mindig elrendeződnek, most is így lett. A tanító néni egy nap kiparancsolt bennünket az udvarra a tavaszi napsütésben, és kérte, akinek itt van, hozza a kerékpárját, mert biciklizni tanulunk.” – Részlet Ürmös Attila készülő regényéből

„Hazaviszi magával a vak koldust, mintha csak tombolán nyerte volna, megeteti, megfürdeti, és eltöltenek együtt pár kellemes órát. „Pazar” – ítéli meg a helyzetet a másik, miután jól végigtapogatták egymást. De aztán eszébe jut, mégis mi lesz most?”

„Rendben. Viszont legyen az enyém a profilod, az a megkapóan fájdalmas, töprengő arc, amit elég volt egyszer megpillantanom, hogy beléd szeressek. Szép, komoly pillanat volt. Az kell nekem!” – Frideczky Katalin novellái

Szorítja a kezében a fia zászlóját, nem akarja eldobni, de tovább vinni sem. Elteszi a kulacsot, körülnéz. Az a férfi, a kanárisárga ingben. Az ünnepségen is ott volt. Tőle kapták a papírlobogót. Két sarokkal van mögöttük, egy asszonnyal beszélget kedélyesen, aki egy keménypapírból épített pult mögött áll. – Marton-Ady Edina novellája

„Gyerekként egy alkalommal ugyanitt úszott, csukott szemmel, harmincvalahány évvel ezelőtt, és valami az arcának csapódott. Kinyitotta a szemét, a hirtelen világosság elvakította…” – Soltész Béla novellája.

„Az asszony fölszisszent, arcát a tenyerébe temette. Hogy a ma élő leghíresebb költő az ő urát nevezi a legnagyobbnak, ezt sose gondolta volna. Ámbár lelke mélyén ő ezt már tudta, attól kezdődően, hogy bele-beleolvasott a készülő Toldiba.” – Részlet a jövő évben megjelenő A halál megtűrt fia című regényből, amely Arany János életét dolgozza fel.

„A férfi felajánlja, aludjanak náluk, van egy vendégszobájuk külön vendégfürdőszobával. Nemrég építtették, teszi hozzá büszkén. Gyula és Sacka ellenkeznek, nekik holnap dolgozni kell, mondogatják.” – Persányi Norina novellája.

„Joli gyakran beleszagol a mellette elgyalogoló irodistalányok húzta illatfelhőbe. Közben elképzeli, ahogy a fiatal menedzserlány reggel munkába készülődik a szép fürdőszobában, amiben két mosdó van, két tükör, bidé és vécékagyló, két autó a garázsban. Ahogy a többtucatnyi drága, divatos ruha közül kiválasztja az aznapi szettet.” – Szávai Attila novellája.