a ráncos kéz szolgálja amég ráncosabb agyat.Ellenszelet, roncs gálya! – haellenszer nem dagaszt. 

"...bemutatkozom. neked csak: szívem17 múltam néhány centiveltenyerem kérges. hajam hosszabb, mint a fűkár hogy elég rossz természetbe nőtt..."

"A fiatalember még egyszer megkérdezi, mit hozhat.A férfi válaszol.- Egy csésze forró hazugságot, ha lehet.- Sajnos uram, mától csak hideggel szolgálhatok."

Ma már kevesen ismerik a nógrádi származású Lisznyai Kálmánt, Petőfi lelkes utánzóját, Madách Imre fiatalkori barátját, aki többek között mindenféle formai csűrés-csavarással kísérletezett.

Különös, hogy ez az annyira mindenkihez szóló nagy költő sohase törekedett az irodalmi közismertségre. Egy ifjúkori prózafordításán kívül semmi sem jelent meg tőle életében. Könnyelmű nagyúr volt, szórta a kincseit, ahogy szórta azokat az aranyakat is, amelyeket általában nem tisztes úton szerzett. A megformálás művészi élménye kielégítette. Alig érthető, hogy magamagának írva ennyi műgondot fordított a versek csiszolására.

csak árvíz van –
ilyenkor tavasszal
panaszáradatként mállik a szó 
a vásott ajkakon

 Engem a fagyosszentek hoztak nem gólyanéni Születtem jégverésben Fölnőttem fagyban élni

Érted buktam mélyre. (Talán észrevetted.) Alattad az élet. Minden más feletted. Ördög vagyok, akit elvesztett a pokla. Vízhideg szemekben bújok meg napokra.

 Koanchrome   képkoanok kinek minek oka célja egyben szürke minden tavasz minden szürke  

  akkora ürességet érzek,ekkora üressége csak annaklehet, aki csukott szemmel nem állta napon, a teste merényletnem volt a környék ellen-  

Amikor…
Marinak

amikor a múlt merőben más
olvasatban tárult fel hirtelen
megrémültünk
egymásba kapaszkodtunk
mint hajótöröttek egy szál deszkába
miközben hullám után hullám csapott ránk
és sós vízzel lett tele az orrunk a szájunk
dörgött villámlott és a viharban
kétségbeesve kiáltottuk egymásnak
az utolsó a megváltó szót:
„szeretlek!”

    mint hómezőn a vadnyúlha nem is értitekha mit még hátrahagynunkegy üres képkeret 

HA
netán elkallódnál az időben
bizakodj: valaki egyszer rádtalál
s azoknak
akik majd föléd hajolnak
érdekes leszel
szép és történelem

 A nagyszebeni születésű Franz Hodjak elismert német lírikus, regényíró, elbeszélő, esszéista. Románból fordít. Jelenleg szabadfoglakozású íróként Usingenben él.Versei a könyvhétre jelennek meg Halmosi Sándor fordításában. Egy kis csokorral adunk közre ebből az anyagból.

"Bőröd pasztell. Illata leginkább
a banánültetvényekhez hasonlítható.
Hajad az más. Tarkód hűvös hajlatában
van valami fenyőfaszag. De ez most nem számít.
Jobb kezeddel a kanalat, ballal meg a tollat fogod.
Kettővel együtt gerincembe karmolod neved.
Néha még harapsz is. Tudom ez mind szeretetből van...."
a Szegeden élő fiatal költő, Lázár Bence András három verse.

Ady 1914-ben  írta A fekete Húsvétot, 95 éve. 1918-ban jelent meg A halottak élén című kötetben. A következő esztendő január 27-én meghal. Nem sok jóval számol már, nem sok mindenben bízik. Más korban szeretné ünnepelni a feltámadást. 

Szerelem első látra, azt hiszem, így mondják. Ami nem csoda. Bakálovich Emma 24 éves, telivér leányzó. Reviczky húsz éves. Mi másra van szükség a pampákon, hogy megrezdüljön a térd, elhomályosuljon az elme? E szerelem versben is megnyilvánul. Ekkor írja a Donna Diánát – az Emma ciklus második versét, melyet Emma is elolvasott egy Dentán tett látogatása alkalmából. 

A 2009-ben 50 éves költő csaknem 30 évnyi munkásságának legjavát kapja kézhez az olvasó. Sokszínű és sokarcú alkotó életművéből kap válogatást az olvasó, a kezdetektől napjainkig, a legfrissebb, legfeljebb folyóiratokban megjelent versekig bezáróan. 

Ha egy kő is köszönni tudnaköszöntené földre borulva,a növények is körbe fognák,mint szerető, önkéntes szolgák.A kertjének a lelkét adta,a fát is fiának fogadta.Az udvaron neki csipognak,gabonát hint a csillagoknak,s Hold-csibéit kosárba rakja,köténye kékje a kalapja.Nem volt a ház kulcsának titka.„Ha valaki jön, legyen nyitva”,akár a szíve vagy a lelke:kenyérre kenve szeletelte. 

mesehős ugrál a semmibende jó hogy nem kell enni semcsak lenni másképp mindhiábamint véres bifsztek indiába' -  Kövi Sára, erdélyi bloggerés költőnő három verse,és a szerző rajzai