Ha egy kő is köszönni tudna
köszöntené földre borulva,
a növények is körbe fognák,
mint szerető, önkéntes szolgák.
A kertjének a lelkét adta,
a fát is fiának fogadta.
Az udvaron neki csipognak,
gabonát hint a csillagoknak,
s Hold-csibéit kosárba rakja,
köténye kékje a kalapja.
Nem volt a ház kulcsának titka.
„Ha valaki jön, legyen nyitva”,
akár a szíve vagy a lelke:
kenyérre kenve szeletelte.
 

Komán János: Mindig is lesz egy újabb világ

Előszó

Tisztelt hölgyek és urak,
úgy gondoltam,
hogy egy-két figyelme

ztető megjegyzést –
magam és mások számára is
az emlékezet szobrának talapzatába vések!
Tudjátok-e,
hogy vannak tolvajedző megbeszélések?
Tudjátok-e,
hogy ezeken a „szakmai” összejöveteleken
szavazással döntik el, hogy ki mennyit lophat,
és aki nem tartozik közéjük
egyre többet sóhajt?
A hatalom csemetés kertjeiben
a sűrű fenyegetéseket
már a kicsi paraziták is
kiabálva osztogatják.
Észre kell vennetek,
hogy ezek a kiválasztottak
a társadalmat fosztogatják.
Az aprópénzt és a mellőzést is
szétosztják közöttetek,
az igazságot rabságba ejtik,
és ítélkeznek fölöttetek.
Ez a hajó, amelyre szálltunk,
már új korában kapott egy léket.
Ha megy is még, már rég meghúzták
a végzetes társadalmi féket.
Jövendőmondó jóslásom
az emlékezők emlékezetébe vésem.
Ha hamisan jósoltam volna,
bocsássátok mez ezt az őszinte vétkem.
Magam se menthetem,
de ti is hibásak vagytok,
és tudnotok kell,
hogy annyira megharagudtam rátok,
veszek egy szál gyufát,
és fölgyújtom az egész világot.

Anyám szelleme

Bár nem hiszek a babonákban,
ő még mindig itt van a házban,
több mint száz tanú bizonyítja:
leengedtük a cementsírba –
hideg magány örök lakása –
készíttette föltámadásra.
Hitte, mert jó volt, mennybe való.
Krisztus, segítsed, nem volt csaló:
őszintesége imádkozott,
és soha senkit sem átkozott.
Az esze, lelke kincses bánya…
Talán ő volt az Isten lánya.
Ha egy kő is köszönni tudna
köszöntené földre borulva,
a növények is körbe fognák,
mint szerető, önkéntes szolgák.
A kertjének a lelkét adta,
a fát is fiának fogadta.
Az udvaron neki csipognak,
gabonát hint a csillagoknak,
s Hold-csibéit kosárba rakja,
köténye kékje a kalapja.
Nem volt a ház kulcsának titka.
„Ha valaki jön, legyen nyitva”,
akár a szíve vagy a lelke:
kenyérre kenve szeletelte.
Szégyene is nézte a földet,
ha már nem tudott adni többet.

Jóság kísérte minden úton.
Krisztus, segítsd, hogy mennybe jusson!

Köszönöm, hogy közöttük voltam

Ingyenes sírásóként élek,
szeretem ezt a mesterséget.
Már két világ is meghalt bennem,
már kétszer is kellett temetnem.
Uram, az én kedvem ne vedd el,
engedd, meghalnom szeretettel,
befejezném e mesterséget,
segíts, hiszen az idő éget!
Én e világból jól kilátok,
léteznek itt még más világok,
az enyém sincs már olyan messze,
jó lenne látnom befejezve,
legalább azt a privát tervet,
hogy ne cipeljek annyi terhet,
s tudjam: nem lesz a jövő béklyóm,
elfogadja az ajándékom,
és kedvvel és köszönve mondjam:
köszönöm, hogy közöttük voltam.

Megszerettem ezt a csillagot

                         Válaszvers Szabó Lőrincnek

Viharos időben születtem,
s nem éreztem a szenvedést.
Hiába születtem szegénynek,
nem éreztem az éhezést.
Hiába vert a sors gyerekként,
szerettem, aki szeretett:
szomszédainkat vidámítva
vetettem cigánykereket.
Bánatommal az öröm lakott…
Megszerettem ezt a csillagot,
bár néha nagyon jó lett volna
suttyomban elköltöznöm róla,
mert bántottak engem azzal, ami van,
de itt voltál Te és Ti mindannyian,
akikkel együtt több évtized rosszban
a boldogságot kerestük, hogy hol van.
A remény házára tettek lakatot,
és minket már a  jövő sem biztatott,
és eljött a nagy szemfényvesztés éve,
és elhittük, hogy a pokolnak vége,
ajándék lett mindenik kérés,
öröm volt mindenik hazatérés,
s akkor volt szép, mert akkor hittem,
hogy valahol mégis – tényleg – van isten,
és aztán hamar észrevettem,
hogy hiba van a Szerkezetben,
őrzi azt a veszélyes „kincset”,
amivel így-úgy nevel minket.
Jöttek a régi és új hibák –
de mindig lesz egy újabb világ –
s ha nem lesz hozzá elég eszünk
a rossz mellett is jobbak leszünk.
Jóval-rosszal, aki itt lakott,
megszerettem ezt a csillagot.
Könyvek, virágok, fák, emberek-
szeretlek titeket, szeressetek!

Mindig is lesz egy újabb világ

Mert megátkoztuk a tegnapot,
és megutáltuk a jelent,
vigyázzatok magatokra,
valaki ismét följelent!

A pénznyelvű demokrácia
bűzétől álmodni sem lehet.
Akit pokolba vitt az útja,
már visszatért, és mennybe mehet.

Most ki kell találnunk valamit:
mindig is lesz egy újabb világ,
ahol visszakapja a kedvét
a föld, a fa, a fű, a virág.

Mindig is lesz álmodozás,
mindig is lesznek emberek,
akik holnap találkoznak,
s bennük magamra ismerek.

F&F INTERNATIONAL KIADÓ

Gyergyószentmiklós, 2009