Kabai Márton írása

"A fiatalember még egyszer megkérdezi, mit hozhat.
A férfi válaszol.
- Egy csésze forró hazugságot, ha lehet.
- Sajnos uram, mától csak hideggel szolgálhatok."

Kabai Márton

Cím nélkül

A férfi belép a kávéházba.
A novemberi ősz súlya alatt mindig érzékenyebb, mint máskor.
A kávézóban bizonytalanság.
A fogasra akasztja csatos, fakó-sárga ballonkabátját és szürke kiskarimás kalapját.
Előbbiből kiveszi barna füzetét és tollát.
Bárcsak ólmos szívét is kabátja mellé tűzhetné.
Vörösen és halkan dobogva a megannyi fekete folttal felszínén.
Elnézné milyen esetlen és árva.
Milyen bűnös és mérgezett.
Vár.
Leül egy nagy ablak előtti kis asztalhoz.
Füzete éhesen tekint rá, mint egy puha ajkú tüzes nő.
Alig bírja, hogy ne merüljön el benne.
Önmagában.
A gyógyító összefüggésekben.
Az eső elered.
A férfi bizonytalansága elhatalmasodik, de nem mutatja.
Néha fel- felpillantva ír.
Néha ébred csak fel benne az igazi hang.
Önmagának nem hazudik.
A pincér megáll előtte és megkérdezi, mivel szolgálhat.
Hosszúkás termetű, komoly tekintetű, határozott hangú fiatalember.
Mint egy titok, úgy áll a férfi asztala előtt.
Mintha a szeméből egy kiolvashatatlan válasz izzana, ami kérdésre csábítja az embert.
Feltehető kérdés viszont nincs.
Hangtalan és beteljesületlen marad.
Peng, mint egy húr.
A fiatalember még egyszer megkérdezi, mit hozhat.
A férfi válaszol.
- Egy csésze forró hazugságot, ha lehet.
- Sajnos uram, mától csak hideggel szolgálhatok.
A férfi egy ideig nem válaszol.
Majd rábólint.
A pincér tudomásul véve hátramegy a konyhába.
A vendégek elhalkulnak.
Nem várt, bizonytalan félelem némítja el a kávézót.
A férfi továbbra is ír.
Tolla sercegése tölti meg a teret.
Az egyik vendég feláll és a pincér után megy a konyhába.
Sikoly, zokogás, üvöltés hangja rázza meg a kávézót.
A férfi és a többi vendég is, mintha magában hallaná.
A férfi le is teszi tollát, nem bír többet írni.
Hátradől és sóhajtozik egy nagyot.
A legtöbben szótlan sóhajtoznak.
A pincér tálcáján a hazugsággal a férfihoz lép, elé rakja.
A férfi teste felhevül.
Maradék lelkiismerete is összecsomósodik.
A csésze súlytalan.
Úgy emeli fel és issza ki, mintha levegő lenne.
Nem történik semmi.
Hidegen is jó, de melegen jobb - gondolja.
Nem történik semmi.
A férfi elmosolyodik, és újra írni kezd.
Immáron nemtelenül és bilincsben.
Sokáig ír.
Míg el meg nem szomjazik újra.
Rendel még egyet.
A pincér befárad újra a konyhába.
Újra egy vendég, magabiztosan utána ered.
Sikoly, fájdalom, üvöltés.
A férfi a szorongástól leteszi a tollat.
Megremeg.
A pincér hozza a második kört.
A férfi már várja.
Megissza a második mérgezett ihletét is.
Újra ír.
Most már hamisan.
Újra rendel.
Újra egy vendég eltűnik
Újra sikoly.
Újra kimerül.
Újra iszik.
Újra ír.
Mikor a vendégek elfogynak a pincér a férfi elébe áll.
A férfi újra rendel.
A pincér a konyhába megy.
A férfi feláll és utána ered.
A füzete az asztalon marad.