Karádi Márton versei
"...bemutatkozom. neked csak: szívem
17 múltam néhány centivel
tenyerem kérges. hajam hosszabb, mint a fű
kár hogy elég rossz természetbe nőtt..."
Karádi Márton versei
Viszony
És akkor magázni kezdtem a lányt.
Azt mondtam, szellemes régi szokás
hogy úgy teszünk, mintha mindig
először találkoznánk,
és így soha nem unjuk meg egymást,
de ő csak tegezett tovább. Nem csodálkoztam.
Azt mondta, nem vagyunk még ilyen
bizalmas viszonyban.
antiszemitizmus
sok jó ember kis helyen is elfér.
például mi a te gyűlöleted alatt.
rétegek
mint folyó a követ a felszín alatt
a sör elkoptatta bennem a szavakat
aztán megláttam a lányt, akinek az arcán
a mosoly hamarosan egy újabb pohár bor medre lett
szemén a smink testén a tetoválás
mint közútra festett forgalmi jelek
ölében parkoló
szíve előtt záróvonal
azt mondta, jelenleg a méhe nem fogad
de a várótermébe szívesen beenged
aztán meg, hogy nem én vagyok az első,
nem most először meztelen.
mégis ahogy távozik, ruháján a behúzott cipzár
mint valami hatalmas műtét utáni heg
A nevem
bemutatkozom. neked csak: szívem
17 múltam néhány centivel
tenyerem kérges. hajam hosszabb, mint a fű
kár hogy elég rossz természetbe nőtt
(hát hagyd hogy elnyújtózzon a tied lágy ölén)
hogy apám egy lakatlanszigeten.
mindig borospalackokban üzen nekem.
(sohasem találkozik senkivel)
emellett meglátszik rajtam anyám kora
már az ütéseinek sincsen nyoma
látod ilyen az, ha hiányzik a gyökér.
nem marad mögöttem a múlt. ördögszekér
és néha azért remélem, hogy lesz jövő
mert mindig csak a jelenben nincs idő
és amikor már nagyon megszorulok
megszánnak az utcán a koldusok
nézd méhfalba ütközött vágy vagyok
de a végén úgyis én leszek
aki majd a fényen átragyog –
(mert én többet adhatok bárkinek,
mint amennyit nekem kíván a szánalom.
nézd mezítláb jössz te is
hogy cipőd legyen a
lábnyomom.)
túl éber
álmomban egy eszkimó család költözött
a kertünk végébe a globális
elhidegülés megakadályozása
végett
mondatrészek
soha nem tudod meg,
melyik mondathoz vettem volna eredetileg
ezt a lélegzetet,
ahogy azt sem, hogy bennem
a rejtett alany mit állít-
és hogy nélküled egészen
tárgytalanná válik.
Időm.
Koncertre megyünk a Gödörbe kilencre.
V. nem gyakorol –
elteszi a gitárt.
Úgy fél óra múlva
beérünk. Azon gondolkodom, hogyha Balázs a jövő heti órán megkérdi majd
Ki volt az a lány (Itt nem tudja a zajban)
Oldalamon lesz-e V. vagy csak átlátszódik a holnapomon
Aztán látom, hogy V. mással táncol. De nem vagyok féltékeny mert
Senkinek sem vetkőzhetne le jobban mint nekem otthon
bugyiján a lyukakba
Türelmes vagyok, és tényleg ártatlannak gondolom magam
Pedig csak megspórolom bűneim úgy mint maradék kenyeret
Nehezebb, szar időkre
Hogy mikor megcsal, sem ütöm meg
Ő meg hálás, pedig csak azért ölelem újra –
Mert neki még. Neked már nem mondhatom: hülye kurva.
