Fiatal költő debütált kötetével az Országos Idegennyelvű Könyvtárban: Teleki Bálint Télidő-kontinuum című kötete Kovács katáng Ferenc szerkesztésében, a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg. A versekre felkaptuk a fejünket, arra pedig, hogy egy nemzetközi szakjogász művei, különösen.

Új képzőművészeti stúdió nyílt Budapesten, a „bulinegyed” szívében, amelyet különleges projekttel avattak fel. Fiatal alkotók adogatták egymásnak a stafétát: képre írás született, írásra kép – így állt össze egy nem mindennapi láncolat. A tudósítás mellett közöljük az alkotók műveit, képek és szövegek „beszélgetését”.

A nyári pihenő után igazi mélyvízzel várta közönségét a Petőfi Irodalmi Múzeum, amely egyben élvezetes lubickolást is jelentett: Kovács András Ferencet Margócsy István kérdezgette a Havas Judit szerkesztette estsorozat keretében. És KAF-fal együtt persze néhány alakmás is ott ült az asztalnál – habár szellemalakban.

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy manapság az emberek nem olvasnak kortárs irodalmat. Miért van ez így, ha valóban ez a helyzet? Miért nyúlunk vissza egészen Petőfiig, ha irodalomról van szó, amikor ma is írnak verseket? Miért ismerik többen a Trónok harcát és Oravecz Nórát, mint Oravecz Imrét? A kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom irodalmi felolvasó délutánján André Ferenc, Borcsa Imola, Sárkány Tímea és Serestély Zalán erről is beszélgetett.

Molnár Bea személyes top4-e a 8. Kolozsvári Magyar Napok képzőművészeti programjáról

A Kolozsvári Magyar Napok 8. kiadásán többek között arról beszélgettek az írók-költők, hogy mit jelent számukra a láthatatlan álarc, egyáltalán miért van szükség olykor álarcra. Nemcsak beszélgettek, szövegeket is felolvastak a témáról a szerzők.

Varga Melinda verses beszámolója Demeter Szilárd, Muszka Sándor és Kubiszyn Viktor kolozsvári kötetbemutatójáról

Varga Melinda képriportja a Kolozsvári Magyar Napokról

Mindannyian szótárai vagyunk a világnak

Miért kell Kukorelly Endre szerint élvezettel olvasnunk; a székely humoreszk; mágikus realizmus és képlékeny valóság; Bartis Attila és az írói szabadság; igazságos volt-e Mátyás király, s milyennek látta őt Janus Pannonius; álarcok, maszkok és literatúra – az idei Kolozsvári Magyar Napokon hedonistaként vetettük bele magunkat a kulturális-művészeti és irodalmi programokba.

A programok is fekete-piros minták,
egymásra pördülnek,
a választás nehéz, ha bőség zavara csábít.

Milyen rítusokhoz és terekhez kapcsolható a csend, hogyan jeleníthető meg a hallgatás, az elhallgattatás folyamata, mindennapok csendje, a kimerevített pillanat és a csend viszonya, a fontosabb életesemények vagy akár a huszadik század történelmi momentumai és a csend kapcsolódás pontjai a képzőművészet, irodalom és zene révén – a Kolozsvári Magyar Napokon immár ötödik alkalommal rendezik meg a Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztivált.

„Egyébként olyan volt az egész, mint egy alternatív színház: Tokaj főterén felállítottak egy pódiumot, reflektorok világítottak meg minket a sötétben, néhányan – köztük én is – lámpalázasak is voltak mindettől. De nem volt rossz, sőt zsírszuper!” – Folytatódik Simon Adri minden formalitástól mentes élménybeszámolója Tokajból, sok fotóval!

„Fülünket hegyezve hallgatjuk szavalt és gitárral énekelt verseit, megállapítjuk, mennyire tehetséges, és le is csapunk rá az est végeztével. Gábor kérne tőle elhangzott verseket a Magyar Naplóba, de kiderül, hogy azokat már az Irodalmi Jelen hozza, s ezen mókázva ugratjuk egymást, miszerint elszipkázzuk egymás elől a fiatal tehetségeket.” – Simon Adri jegyzete a Tokaji Írótábor első napjáról.

Augusztus 7. és 10. között szervezte meg a győri Hermaion Irodalmi társaság kilencedik alkalommal a Véneki Alkotótábort, Közösség, közérzet, közélet címmel – a tavalyi tábor folytatásaként újra együtt gondolkodtak a résztvevők arról, hogy mi köze mindezeknek az alkotáshoz és a kortárs irodalomhoz. És persze volt még (nem vénnek való) foci, napozás, laza beszélgetés, minden, ami egy jó táborhoz kell.

Idén ötödjére szervezte meg négynapos fesztiválját, a Woodstock az Ugaron A&tB tábort Ópusztaszeren az Anna and the Barbies, vagyis Pásztor Anna zenekara. A fesztivál a szabadságot hirdeti, amelyben kitüntetett szerepet kap az irodalom. Shrek Tímea nemcsak tudósítója, de aktív közreműködője is volt a tábornak. – Woodstocki napló öt felvonásban.

Románia magyarországi nagykövete nyitotta meg a Független Színház szervezte I. Nemzetközi Roma Storytelling Fesztivált, és egyben annak mottóját is megfogalmazta. Az előadások súlyos témákat feszegettek, ám szerencsére nem nélkülözték a humort sem.

Az idei FISZ-táborból nem kisebb literátus személyiség tudósítja olvasóinkat, mint Török Sophie. Aki civilben az Irodalmi Jelen friss díjazottja, Borcsa Imola neve mögött bújik meg.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetemről a politikai-közéleti kerekasztal-beszélgetések, olyan legendás zenekarok, mint a Skorpió vagy a Beatrice koncertjei, a medvék, na meg a káprázatos táj jut eszünkbe. Shrek Tímea tábori jegyzetéből azonban kiderül, a kortárs irodalom idén az egyik legmarkánsabb kulturális programpont volt, és tudósítónk személyes sorai Vácra is elkalauzolnak bennünket, ahol Néró császárnak volt jelenése.

Egy maroknyi tizenéves színházat csinál hétről hétre a nyári kánikulában: a Penna Írósuliból kinőtt Budai Drámaíró-színjátszó Tábor előadását néztük meg a Tranzit Café hűs szelekkel átjárt teraszán.