Ők a két nyertes – és az olvasók
Harmadszor rendezték meg a Libri Irodalmi Díjak átadóját – az idei nyertesekben biztos nem fog csalódni az olvasóközönség. Mintegy tizenötezren szavaztak, és az ötfős zsűri: Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba és Szilágyi Zsófia választották ki a döntőbe jutott tíz, majd ebből a nyertes művet. Május 15-én kiderült, kié a fő- és a közönségdíj.
A Budapest Music Centerben már fél 7-kor gyülekezett a magyar kulturális élet színe-java – a Libri Irodalmi Díj három év alatt rangos elismeréssé nőtte ki magát. A magas bárasztalokat a tíz jelölt könyv, és az ahhoz készült installáció díszítette: volt, ahol egy kőtömb, volt, ahol falevelek, máshol Napóleon-kalap. Az előzetes listára közel 150 könyv került fel, ebből választotta ki az öttagú zsűri a tíz döntős kötetet. Az esten ezeknek a szerzői olvastak fel egy-egy részletet műveikből, megtörve a színpadi villáminterjúk hagyományát. A műsorvezető Kepes András – a tavalyi fődíj nyertese – egy kis történettel is illusztrálta ezt a döntést: amikor 1982-ben Ottlik Géza születésnapjára Esterházy Péter elkészítette a nevezetes teleírt papírlapot az Iskola a határon szövegével, és Kepes meginterjúvolta a televízióban az írót, Esterházy minden kérdésnél csak legyintett: „ez nem fontos” – és mondta, amit mondani szeretett volna. Így aztán idén a tíz jelölt is a szabad felolvasás által szólhatott, a velük készült kisinterjúk pedig a Könyves Magazinban olvashatók.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-kepes.png)
„Az irodalom olyan szemérmes műfaj, amelyben az írók alteregók bőrébe bújva szemérmetlenül kitárulkozhatnak” – konferálta fel Kepes András Parti Nagy Lajost, illetve Dumpf Endrét, „akinek az a szerencséje, hogy Parti Nagy visszatért hozzá”. A Létbüféből hallhattunk az írótól részletet.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-pnl.png)
„Egy múlt századi teafilter voltam…”
Kepes András egyetemista kori kirándulásokat idézett fel, ahol Spiró György olvasta fel szatíráit nagy sikereket aratva. „Sokáig nehezére esett kimondani, hogy író” – fogalmazott Kepes, hiszen bizonyos társadalmakban az író vátesz is, és ezt nem mindenki vállalja fel szívesen. A Kőbékából azt a részletet hallgathattuk meg, amikor „a hülyegyerek Kálmánkát” nagy egyetértéssel megválasztják polgármesternek.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-spiro.png)
„Az emberek az Odera és az Urál között különösebb ok nélkül is gyűlölni szokták egymást, az unalmukat verik el így”
A negyvenéves kor mindig fordulópont az ember életében, de különösen az, ha ekörül veszíti el az ember a társát. Peer Krisztián 42 című verseskötete egy súlyos veszteség lenyomata. A költő az Odüsszeusz visszafordul című versét olvasta fel.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-peer-allo.png)
„A hiányzó csont a bokádban most már annyira hiányozni fog”
Ismét egyetemi éveihez ugrott vissza az időben Kepes András: amikor ő harmadéves volt, az első évfolyamba járt egy „feltűnően okos srác”. Ő volt Földényi László, akivel összebarátkozván elhatározták egyszer, hogy felkeresnek egy neves írót, aki „igazi könyveket ír”. Így kötöttek ki Lukács Györgynél. Jó pár év múlva Almási Miklós újságolta Kepesnek: Földényi is írt egy igazi könyvet. Ez volt a Melankólia. Most pedig megszületett A melankólia dicsérete.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-foldenyi.png)
„A létezésem nem tesz hozzá az amúgy is teljes létezéshez”
Tavaly és tavalyelőtt is elhangozott a kritika – jegyezte meg mosolyogva Kepes András –, hogy egy, csak egy női író szerepel a döntős listán. Kafka Margitot még „asszonyírónak” nevezte jeles férfi kortársa, ma már korántsem számít, milyen nemű az alkotó – az író az író. Tompa Andrea nem maga olvasta fel a részletet az Omertából, hanem két kiváló erdélyi színész, Albert Csilla és Dimény Áron adták elő a monológokat, amelyek ténylegesen életre keltek a színpadon.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-szineszek.png)
„A virág, az nem férfinak való”
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-szineszek2.png)
„Még jó, hogy nem azt kérdi: ti még vagytok?”
Nádas Péter egy interjújában azt nyilatkozta, őt „a filigrán dolgok érdeklik” – idézte fel mosolyogva Kepes András, hozzátéve: ezt a mondatot elhelyezte Nádas könyvei mellett a polcon. Mind értettük, mire gondol – a Világló részletek sem a karcsú művek versenyének esélyese. Igazi meglepetés volt azonban a történet, hogy Kepes és Nádas voltaképpen tejtestvérek: Nádas testvérét, Palit Kepes édesanyja szoptatta egykor Pozsonyi utcai szomszédként, mert Nádas anyjának kevés volt a teje. Nem véletlenül szerepel hát az egyik kötetben a dedikáció: „Andrásnak, rokoni szeretettel”. A felolvasott részletben a nagyszülői szeretet idéztetett meg, ama bizonyos kisgyermekkori súlyos betegség idejéből.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-nadas.png)
„Meningitisz, azaz agyhártyagyulladás a tisztességes neve, de számomra a régies kifejezés a találóbb rá, az agyláz”
Felesleges lenne számolgatni, hány kisebbségben élő magyar szerző szerepel a listán – mondta Kepes András, de azért elárulta: három. Tolnai Ottó többször megfogalmazta már az „emelt fővel kisebbségnek lenni” gondolatát; mint ahogy azt is: vagy sikerülni szokott a versolvasás, vagy nem. „Most biztosan sikerülni fog, mert mi drukkolunk hozzá” – köszöntötte Kepes az író-költőt, aki a Nem könnyű című verseskötetből A Tolnai című szöveget olvasta fel.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-tolnai.png)
„Mert én már csak arról a szétesett könyökcsőről szeretnék mesélni, amit Tolnai Simon bácsi kapott…”
A ’68-as nemzedék többsége vagy költő vagy filmrendező szeretett volna lenni, vagy disszidált – Kemény István Lúdbőr című kötetének borítóján szereplő valamennyi „arc” író lett; kivéve a kutyát – szokta hozzátenni Kemény. Kepes András így vezette fel az író felolvasását, aki Szűcs Jenőre, a történészre emlékezett, s ezen keresztül a mi Európa közepén elfoglalt semmihez sem hasonlítható helyzetünkre.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-kemeny-tavol.png)
„Tényleg ugyanaz az üvegplafon bámulja Prágát és Erdélyt és Litvániát és Budapestet és Badacsonyörsöt és Pomázt és Lengyelországot és Kelet-Közép-Európát?”
Bödőcs Tibor színre lépése előtt nem maradhatott el a kis villámanekdota, amely könyvének is címadója: amikor apját megkérdezték, mit szól ahhoz, hogy a fia könyvet ír, ő csak annyit mondott: „Addig sem iszik”. Talán úgy tűnhet, Bödőcs paródiáival mások tollával ékeskedik, holott saját tollával ékesít másokat – adta át a mikrofont Kepes András az író-humoristának, aki „Móricz Zsigmondtól” olvasta fel a Retyerutyák című novellát.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-bodocs-felolv.png)
„A fecske is veréb, csak biznisz klassz – mondja röcögtetve tokaszisztémáját Rafinaházy Ignác az eresz alatt, csak úgy maga elé pökögetve a zsíros, magyar szavakat”
A jelölt művekben többször visszatérnek bizonyos motívumok – hívta fel a figyelmet Kepes –, így az elveszettség, a kisebbségi létkérdések, a közlés nehézségei – a dadogás. „Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha az úgy volna, hogy csak írunk egyet magunknak” – idézte a műsorvezető Vida Gábor egy nyilatkozatát, s innentől maga az író, azaz a Dadogás vette át a szót. Még az egészen rövid felolvasott részlet is olyan erővel szólalt meg, hogy sokan hallgattuk volna még hosszasan.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-vida.png)
„Ceaușescu (…) veri magának a ritmust, mert ugyanúgy dadog, mint te”
A felolvasások után a Libri Zrt. vezérigazgatója, Kovács Péter szólt a szavazás menetéről, és bejelentette a közönségdíj nyertesét: Bödőcs Tibort. „Azon a nyelven szól hozzánk, amelyet mindannyian értünk: a humor nyelvén” – jellemezte a nyertes művet Kovács Péter, és átadta a plakettet. Bár érkezett lelkes és hangos biztatás a közönségből, miszerint „stand-upolj!”, Bödőcs csak annyit mondott: kitartóan igyekszik elkerülni a rangos állami kitüntetéseket, a kisfiának pedig megígérte, hogy visz neki valamit, s most ezt is meg tudja tartani – emelte fel a frissen átvett díjat.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-bodocs-atv.png)
A zsűri tagjai közül Bálint András és Fullajtár Andrea színházi fellépésük miatt nem tudtak jelen lenni, de Beck Zoltán, Károlyi Csaba és Szilágyi Zsófia együtt képviselték a közös döntést, amely – ahogy lenni szokott – nem volt könnyű. Károlyi Csaba egybefűzte a tíz jelölt kötet címét, és így fogalmazta meg, milyen erős volt a mezőny, majd a díjnyertes művet felvezetve így fogalmazott:
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-zsuri2.png)
„Ha kicsit sokat beszél, az is jó. Jelentős művek sokat beszélnek. Mozartnál sok a hangjegy, Tolsztojnál sok a betű. Szenvedélyesen beszél. És erős nyelve van ehhez a szenvedélyességhez. Nem is egy, hanem négy. Három különlegesen érzékeny nő és egy kissé félszegen megszállott férfi elragadó szólamát halljuk. Ez a regény ráadásul eléri azt, hogy akár egy olyan téma, mint a rózsanemesítés (nőies? nem: kifejezetten férfias) témája érdekelje az embert, amennyiben ilyen virágzóan írnak róla.” Ekkor már tudhattuk, ami a következő pillanatban el is hangzott: a 2018-as Libri Irodalmi Díj nyertese Tompa Andrea és Omerta című regénye.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-tompa.png)
A közönség igazi ovációval fogadta a nyertest, aki annyit mondott a mikrofonhoz lépve: előző nap egy ismerőse azzal biztatta, ő fog nyerni, mert az egyetlen női jelölt. „Jobban örültem volna, ha azt mondja: te fogsz nyerni, mert ez egy fantasztikus könyv” – mondta mosolyogva az író, akinek végül épp ez alapján döntöttek a művéről.
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/libri-tompa-bodocs.png)
Zárásképp nem maradt más hátra, mint a fotózkodás, na meg a zenével kísért fogadás az előtérben.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
Kapcsolódó anyag: „Témáim, amelyekről írok, erdélyivé tesznek” – Varga Melinda interjúja Tompa Andreával
További képek a galériában!