PRÓZA

Hova is menne ebben a sötét uszodában? Én találtam ki, hogy amíg leengedjük a vizet, nem kell a nagyvillany. Minek? A víznek nem kell világítani, letalál az így is. Az csak az emberrel van, hogy csak akkor találja a helyét, ha ipari reflektorral világítják neki az utat.

 
PRÓZA

Bugyborékot a tyúkok elfogadták, bár tollászkodni sem bírt, akárhogyan is igyekezett. A Kati egyszer akkorát röhögött rajta, hogy húslevesként végezte.

PRÓZA

egyenesen odament a piros csatos pénztárcához, és odasúgta neki, hogy már nem kell sokáig itt lennie, a csúnya hosszú lila karmú elárusítónénik között, az enyém leszel, és én mindig nagyon büszke leszek rád, és mindig szeretlek majd, és mindig teliraklak pénzzel, amit Lajos bácsinál keresek

PRÓZA

Az önkormányzat egyik magas, sötét ablaka előtt fekete-fehér madár ugrált a párkányon. Csőrével gyorsan, nagyokat sújtott az üvegre, szárnya vadul csapkodott, mintha be akarna repülni az ablakon valamiért, s kész volna betörni érte az üveget is. Percek teltek el, mire rájöttem, hogy makacsul, reménytelenül küzd a saját tükörképe ellen.

PRÓZA

Az Édes egy fémszéken ült és tarka kakast szorongatott a bal hóna alatt. A torkánál meg volt tépkedve a toll. Jobb kezében sárga kés, lába előtt egy fehér lavór. Az alján maradt vízben megcsillant a nyári konyha ereszcsatornája, amiből színes legyek ittak.

 PRÓZA

Alig három évet kellett volna eltöltenie Szarajevóban, de mert megütötte a magassági szintet, no meg az ábécét is tudta, a kiképzés után áttették a Belgrádba, a Tito gárdába. Ez a körülmény új embert formált belőle.

 PRÓZA

Mutatom: ott a csokigyár. A gyerekek ugrándoznak a recsegő ágyon, kiabálnak, itt lakunk, mézeskalácsház, nincs boszorkány, van csoki, csoki, csoki.

KÖLTÉSZET

Kinyitja a szekrény oldalának támasztott vasalódeszkát, és ráteszi az első tanút, amin először látta a kunkorodó végű, idegen hajszálakat. Mint egy francia séf a bélszínt, egyenlő hosszúságú, vékony csíkokra szeleteli az öltönyt.

PRÓZA

Az olyan verbális túlhabzások, mint az „ezt nézzétek meg”, leronthatják a kívánt hatást, és őszinte törekvésünket a kapcsolattartásra destruktívan befolyásolhatják. Modorossá válhatunk és narcisztikussá, s ez a közösség kedélyének halványulását szokta eredményezni.

PRÓZA

András nagyapám, mint egy búgócsiga, keresztüldülöngélt a tömegen, ki a májusfáig, amelynek síkos, iszamlós törzsén megtámaszkodva megismételte az előbbi szónoklatát: ne örüljetek olyan nagyon, úgyis visszajön a király!

PRÓZA

A szavak tompán, bénultan ülnek a mondatokban. Nem húzzuk őket közel. Hallgatunk.

 PRÓZA

Nézem a gerendát, gyönge az én mázsámhoz, mérem a másikat, az még szuvas is. Még a végén leszakadok, kitöröm a lábam, s nyomorék leszek életem végéig. Talán az erdőben lenne a legjobb. De mi lesz, ha jön a medve, én meg még csak fuldoklom?

PRÓZA

Egy tó, a föld alatt, a város alatt, a múltat elfeledő életek alatt, konyhaszekrények, teli kamrák, üres szívek, kietlen családok alatt, rendetlen gyerekszobák, zsibbadt nappalik alatt, sárga izzásban.

PRÓZA

A tarlón keletkezett kráterből vészjóslóan türemkedett elő a sárkány elszenesedett csontváza, ami még jobban megrémítette anyámat, mint amikor a szörnyeteget zuhanni látta. Nagyapám mögé húzódva leskelődött, mert egy ilyen teremtményről sosem lehet tudni, mikor színleli a halált.

 PRÓZA

Az egyik násznép lelkesebb részével kiraboltunk egy bankot. Szépen rímekbe szedtem a dolgot, nyakon öntöttem humorral, lírával, társadalomkritikával, és már nyílt is a széf. A pisztolyig el se jutottunk.

És te azt mondod erre, hogy ez pusztulás, és legalább vigyünk királyliliomot a sírodra. És ha a koporsós temetés drága, legalább meleg tengerbe szórjunk. Jó. Mondom neked, pedig utazásra végképp nem telne nekünk, jó lenne a tengerig a folyó is, de ezt már nem mondom, minek vegyem el tőled a reményt. Tavaszig.

Az itt következő összeállításban néhány írást válogattunk ki a „sokhúrú cimbalomként” játszó, hol komoly, hol kacagtató, hol elgondolkodtató Karinthy műveiből.

NOVELLA

A feltételezésnek, hogy tudniillik Kádár budapesti eltűnéséhez a sakkozógépnek köze volt, ahogy mondani szokták, sem megerősítése, sem cáfolata nem hangzott el, holott egy, a TKM magazin 2010 márciusi számában megjelent cikk már határozottan utalt ennek valószínűségére.

PRÓZA

A tavasz úgy érkezett meg Budapestre, mint egy hadihajó a kikötőbe. Lenyűgöző, veszedelmes szépség, tökéletes formák, fegyelmezetten sugárzó erő. A sürgő-forgó matrózokat nem titkolt izgalommal várják a nők, otthon a tükör előtt már végeztek a sminkkel, utolsó pillantást vetnek pompás fenekükre, és már indulnak is.

PRÓZA

Lázasan elkezdett a káplán szobájában körbevizsgálódni. Kihúzta a fiókokat, kicsapta a rozoga szekrény ajtaját, majd az ágya alá is benézett. Az ütött-kopott bőrönd oda volt becsúsztatva. Kirántotta, felcsapta a fedelét. Érezte, hogy a vér kiszalad az arcából. Szeme előtt nagyapja négerbarna övét látta suhogni.