Ayhan Göhan verse - METANOIA 10.

Nem szokásom hosszú verseket írni, csak már
ha nincs hó, mért is ne tehetném? ezzel is elmegy
valamennyi a felesleges energiákból, zenére rímeltetni
a mondatokat, barátaim, emlékeztek, négy éve nagyon
esett a hó, és mi egy kocsmából az éjszaka közepén
úgy jöttünk fel a lépcsőkön, hogy esik a hó és karácsony van...

- Ayhan Gökhan verse.

Ayhan Gökhan

Sorrend vezet

a következő megállóig

Nem szokásom hosszú verseket írni, csak már
ha nincs hó, mért is ne tehetném? ezzel is elmegy
valamennyi a felesleges energiákból, zenére rímeltetni
a mondatokat, barátaim, emlékeztek, négy éve nagyon
esett a hó, és mi egy kocsmából az éjszaka közepén
úgy jöttünk fel a lépcsőkön, hogy esik a hó és karácsony van,
és borszagú volt a pofánk, baszd meg, ez tényleg rég volt, csapásaink
nem sokat változtak, az út módszertanát eltanultunk olyanoktól, akik
jó ideje fulladás-közeli állapotok polihisztorai, csuklyás mágusok, két
gyereket nevelnek otthon, egy feleséget, ők a fogadott apáink,
de most nem erről akartam beszélni, nem, egyáltalán nem erről,
izzadságszagúak a hajlataim, ( erről legkevésbé,) de ezt érzem,
és miért is ne beszélhetnék az érzéseimről, a verseim úgy is az olvassa
aki nem ismer engem, vagy aki nem hazugságokkal a párnája alatt
alszik, a jóindulatomból nincs hiány, hogy akármit feltételezzek, lehet
senki nem olvas engem, csak beképzelem magamnak, hogy egyáltalán
valaki az én verseimmel az ölében alszik el, vagy mielőtt még szeretkezne
elolvas pár sort tőlem, beképzelem a nem létező olvasókat, a nem létezhetőségük
se szívesen vonom kétségbe, mivel az az én nem-létezhetőségem igazolja, barátaim,
karácsony közeledtével minden ilyesmi elképzelhető, be kéne ágyazni, kiszellőztetni,
baszni és igazítani a hetekkel ezelőtt asztalra tett Weöres Sándor képet, ilyesmiket
kéne csinálni, meg egy gyerek sem ártana, ez a napokban jutott eszembe, hogy szívesen
teherbe ejtek valakit, és miért ne, akár hét éves koráig is elnevelem a gyereket, miért ne
gondolna karácsony tájékán ilyeneket az ember, miközben azon is gondolkodnom kéne, hogy
milyen kötelezettségek teljesítését kössem a következő évhez, jó versek, normális
életkörülmény, kedves emberek ismerete, nyugodt állapotok, globális éghajlatváltozások
a szívben meg a fülledt agy trópusain, a szerelem nem kevésbé, ami kéne, egy kevés
boldogsághormon pattintsa szét a megfonnyadt sejtjeimet,
a történet így folytatódjon, szóval nem sok mást, ilyeneket.