[arckép]

mindig ketten vannak:
az egyik aki megteszi
és az ki fél
magától is

mindig ketten ülnek
egyazon széken
az egyik vár
s a gondolat röppen

Simándi Ágnes versei

Rubljov

kezed érintése a falakon
ereszkedik alá a fény
angyalokkal táncoló
szíved áthevíti a jeges
köveket ebben az éjszakában
s lángra kapnak
a deszkák ikonjaid porrá
égnek ha kell
mert hajnalodni nem
akar ezen a furcsa
bolygón ha szembejössz
angyalokkal táncoló

Távol

távol akár egy csillagon
állsz a tó acélkék
páncélját magad köré
rántva

hidd el a szeretet
nem szavakban
szűköl: esélyen sincs
hogy a reggel
együtt találjon –

a szépség és az igazság
mondata neked
jutott

karéj kenyerem
akartam veled
megosztani

Rádtalálnak a szavak

ma te vagy a kenyér
a víz és az olaj
a sebekre gyógyulás
érintésed –

a hajad lapozgató
szél is néha tétován
megáll akár kezem

rádtalálnak
a szavak ne félj
az űrön át is

[arckép]

mindig ketten vannak:
az egyik aki megteszi
és az ki fél
magától is

örvénylő a lét tudása
de hisz’ sorsot rejt
minden arc
lepleznek a szavak is
ha kell

mindig ketten ülnek
egyazon széken
az egyik vár
s a gondolat röppen

[az ablakhoz a tájat]

az ablakhoz a tájat
néha választhattam
de legtöbbször adták
az átutazás
törvénye szerint
minden elem
helyére került
a végén a várótermek
magánya a mondataid
közti rés és néhány
évszám nevekkel
a noteszomban
mégis indokolatlan
és mintha nem hinnék
a távozás erejében
úgy szorítom kezed

SIMÁNDI ÁGNES az ötvenes évek közepén született Budapesten. Tizennyolc éves koráig komolyan foglalkoztatta, hogy képzımővész lesz, aztán verseket kezdett írni, majd az apai szigor egy időre véget vetett a művészeti kibontakozásnak, és nyomdásznak tanult.
1976-ban férjhez ment, gyermekei születése után beiratkozott a világiak részére akkor induló katolikus teológiai képzésre a Pázmány Péter Rk. Hittudományi Akadémiára, közben hitoktatóként dolgozott. Rendszeresen írt az Új Emberbe, Vigiliába. Versei jelentek meg többek közt a Kortárs-ban, Jelenkor-ban, később a győri Mühelyben és az Árgusban.
1987-ben politikai és egzisztenciális okok miatt Kanadába emigrált. Jelenleg Torontóban él.
Megszakadt teológiai tanulmányait a Torontói Egyetemen (Trinity College) fejezte be („Master of Divinity”, 1991). 1991-től öt éven át magyarul rádiózott, újságot írt és szerkesztett, két évig kulturális klubot vezetett másokkal. A képzőművészethez is visszatért: megtanult ikont festeni. 2001–2004 között ismét rádiózott, 1995-ben útjára indította a Pythagoras füzetek című kulturális lapot, mely a millennium évében néhány szám erejéig született újjá. Jelenleg a Magyar Élet hetilap munkatársa.
Simándi Ágnes az emigrációs évek alatt hat önálló verseskötetet publikált, mind a hatot magyarul. Az utóbbi három kötet megjelenése már szorosan kötődik szülőhazájához. A „sivatagi húsvét” és a „tiszta hang” Magyarországon került kiadásra, míg a „Szamizdat” címő könyvének bemutatóját a Fidesz székházában rendezték. Mára összeállt hetedik verseskötete is, s ezzel együtt lassan elérkezett az idő arra, hogy költeményeit gyűjteményes kötetbe rendezze. Az utóbbi években a költészet mellett prózairodalommal is foglalkozik.
Az új kihívás jegyében jelenleg első regényén dolgozik.

Önálló kötetek:
Nárciszok évada, versek, Amerikai Magyar Írók, Herp Kiadó, München, 1987
Tiltott játék, versek, Szivárvány Könyvek – 19, Chicago–Torontó, 1993
…csak kísérlet, közelítés, versek, Atlantis-Centaur & Framo Publishing, Chicago, 1998
sivatagi húsvét, versek, Möbius Print, Nyíregyháza, 2004
Szamizdat, versek, Torontó, 2004
tiszta hang, versek, Kairosz, 2006