Ugrás a tartalomra

Csajka Gábor Cyprian

Az irodalmi köztudatba a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján érkező (részben az Üzenet című narancsszín antológiával), önmagukat „arctalan nemzedékként” (copy.: Zalán Tibor) megkülönböztető fiatalok közül - Csajka Gábor Cyprian, Szervác József, Tóth Erzsébet, Csordás Gábor, Parti Nagy Lajos, Szikszai Károly, Zalán Tibor - hárman, alig néhány esztendővel indulásukat követően, látványos hátrányba kerülnek. Az irodalmi siker – tehetségük mértékétől függetlenül – gyorsvonatként robog el mellettük. 
 

 

In memoriam Csajka Gábor Cyprian

 

2009., november 07., 16 órakor a Pest Megyei Könyvtár olvasótermében, Szentendre, Pátriárka u. 7


   A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület és a Pest Megyei Könyvtár tisztelettel meghívja Önt Csajka Gábor Cyprian költő, képzőművész születésének 55. évfordulója tiszteletére rendezett Irodalmi emlékestre (születésnap: november 8.).
   Közreműködik:
   Bordán Irén színművész,
   Györe Balázs író,
   Mányoki Endre irodalmár.


  
Az irodalmi köztudatba a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján érkező (részben az Üzenet című narancsszín antológiával), önmagukat „arctalan nemzedékként” (copy.: Zalán Tibor) megkülönböztető fiatalok közül – Csajka Gábor Cyprian, Szervác József, Tóth Erzsébet, Csordás Gábor, Parti Nagy Lajos, Szikszai Károly, Zalán Tibor – hárman, alig néhány esztendővel indulásukat követően, látványos hátrányba kerülnek. Az irodalmi siker – tehetségük mértékétől függetlenül – gyorsvonatként robog el mellettük. 
   „A mi hármunk (Csajka, Szervác, Tóth Erzsébet) élete a háttérben zajlott. Volt, aki úgy fogalmazott, nem váltottuk be a hozzánk fűzött reményeket. Mi azonban csak a saját reményeinknek akartunk megfelelni, nem voltunk sikertelenek sem, hiszen nem is írtunk.
   A készülődés és hallgatás idejében önkéntelenül is, védekezésből is egymást kerestük. Egymáshoz bújtunk, mint a gyerekek. Az elmebeteg bandaháborúból, amivé a magyar irodalom vált, nem kértünk. Cyprian és én tíz évig nem is írtunk, mi egymással napokig beszélgettünk nem írásunk okairól, Szervác pedig végleg az alkoholt választotta helyettünk is.”
– írja Tóth Erzsébet a 2006-ban megjelent Láncok a csuklón című esszékötetében.

 

2005 augusztus 26-án halt meg Csajka Gábor Cyprian. 51 éves volt. Infarktus. Korai. A Nyugati pályaudvar betonján. Jellemző az országra, hogy mire a hivatalosok megérkeztek, kifosztották, pénz, telefon, minden érték. Nem szeretnék Kelet-Európában nyitott placcon, egyedül meghalni. Egyetlen verseskötete jelent (Tantra). Radnóti Miklós-díjas. Lengyelből fordított. Az ÉS prózarovat szerkesztőjeként dolgozott 1986-tól 1994-ig később szabadúszóként publikált. 
Tóth Erzsébet   "Korosztályunkat, az ötvenes nemzedéket jó tíz éve kezdte kaszabolni a halál, emlékszem az őrületre, ahogy Szervác temetését szervezted, szinte megszállottan, mint egy angyal, aki közvetít égi és földi hatalmak között. Tudtad, hogy a barátodnak, akit karjára vett a halál, meg kell adni a méltóságot. Mi, akik ugyanúgy szerettük őt, elsüllyedtünk a tehetetlenségben, a némaságban, te voltál az egyetlen közöttünk, aki bírtad ezt az iszonyú szembenézést. Szervácnak szép temetése volt, és volt bátorságod megnézni a ravatalon barátodat, most is látom a könnyeidet. Nem tudom, lesz-e bátorságom megnézni téged holtan. Te a fiatalság voltál, még most is, ötvenévesen. Hiszem, hogy az a rengeteg halál, ami a verseidben jelen van, harc. Élni akartál, de ez a kor nem kedvezett neked.
   Mindig azt mondtad, nekem nem lesz több könyvem, Erzsi, csak egyetlenegy.
   Kamaszos nagyotmondásnak, póznak éreztem akkor, s ahogy teltek, múltak az évek, magam is rájöttem, igen, egy könyv elég."
– köszön el tőle Tóth Erzsébet.

 

   Csajka Gábor Cyprian: Hard-Kier (Jelenkor) 144 oldal, 1900 Ft

Posztumusz kötet. Különösen szar helyzet, ha nálam fiatalabb kortárs posztumusz kötetét vagyok kénytelen kézbe venni. És miközben azt gondolom, milyen rohadt ez az élet a kommunizmusban, és a kommunisták utáni bolseviki tolvajvilágban, a végső következtetés mégis az, élni. Nem meghalni.

   "Csajka Gábor Cyprian költő, grafikus 2005-ben hunyt el. Tervezett utolsó kötete címéül egy tolnai falu, Németkér régi nevét választotta. A hátrahagyott verseket tartalmazó kötet számozott darabokból áll, 19, a hagyatékból elkallódott vers híján 156 szöveg követi egymást. Jellemzőjük a mindent beborító szorongás, a „friss, tavaszi undor, életrémület”. Világuk vigasztalan az árnyékszerűen feltűnő halál mellett. Ebben a költői térben minden vágy semmissé lesz, nem hagy fogódzót. A versek adottságként kezelve elválaszthatatlanként játszatják egybe az életet és a halált." - így a kiadó. 

 

   Így pedig én: "Csajka Gábor Cyprian nyíltszíni halála óta – a Nyugatiban, utazás közben halt meg, mire a mentők, rendőrök megérkeztek, ki volt fosztva, ami érdekes, mert a Nyugatiban egymásba érnek a rendőrök – útifóbiám alakult ki, előbb óvatos, csak nehéz körülmények közt felbukkanó, román vonatok pl., aztán egyre direktebb, már indulás előtt jelentkező fóbia. Előfordult, hogy hosszabb útról a helyi járat megállójából fordultam vissza, batyuval, előre megvásárolt hely-, és hálókocsijeggyel.

   Aztán magyarázkodhattam."

   (Könyvhét-kalauz: http://onagy.nolblog.hu/archives/2008/06/07/88668/)

Onagy Zoltán

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.