Fodor Boglárka versei

A START-pisztoly rovatunkban fiatal, húsz év alatti szerzőket és írásaikat ismerhet meg a közönség. A bemutatkozó szerzők tehát pályájuk elején állnak, néhányan talán már tudják róluk, hogy alkotnak, sőt ismerik is műveiket közvetlen környezetükben, vagy talán senki nem is sejti, hogy írással próbálkoznak. Most itt a remek alkalom, hogy a szélesebb közönség is olvashassa műveiteket. A fórumok nyitottak, lehet hozzászólni, dicsérni, segítni, tanácsot adni, lelkesülni. Bemutatkozó szerzőnk a 16 éves Fodor Boglárka.

Fodor Boglárka versei

Maci

Egy mackó maradt itt, se több, se kevesebb
Emlékeztet rá, hogy egykor szerettelek,
Itt ül merev mosollyal, üvegszemekkel,
Szőrös pocival, mutat puha kezekkel.

A csokornyakkendőjét én igazgatom,
Úgysem számít neki már, ez igaz, tudom.
Néha még-még reménykedve szagolgatom
És elcsuklik – ez jól hallatszik hangomon.

Néha a falhoz vágom, néha ölelem,
Ha szobámba lépek szememmel követem,
Ha csak ránézek, már te jutsz eszembe,
Pedig csak egy mackót tartok a kezemben.
 

Barbi nem a régi már

Mint a szépségkirálynőké, olyan a mosolya,
Mint a taxisofőröké, olyan a modora.
Mint egy királykisasszonyban annyi benne a báj,
Mint Tüncinek, tangája alól kibuggyan a háj.
Mint a csillagos ég, olyan gyönyörű a szeme,
Mint egy elefántnak, akkora a hátsó fele.
Mint egy formás lufi, olyan nagy, kerek melle,
Mint a szélhámosoknál, lopott az a sok kelme.
Mint a nagy elnököké, olyan a protokollja,
Mint egy cseléd, ma a Burger Kingben robotolna.
Ha ez a szemét, mit összehordtam, igaz volna…
De hogy volna? Hiszen ő nem más, mint Barbi Mama.
Aha, jól olvastad, mert Barbi nem a régi már
Felfújta a sok heroin, már csak féllábon áll,
Elhagyta a puccos pasija, sírni érte kár,
Mert elkenődik a festék, úgyis új szettre vár.
 

Nyár

A csillagos nyári esték,
A fiúk a lányokat lesték.
Míg a méh a virágra szállt
A fa alatt hintaszék állt.
Együtt ültünk a stégen,
A Badacsonyt néztük srégen,
Olyan szép volt valaha,
Mindenki a lángost harapta.
Nem zavart senkit az eső,
Mezítláb rohantunk elő
A megálló teteje alól,
Az út mellett részeg dalolt.
Mégis oly szabad volt, könnyed,
Hogy összegyűlt minden könnyed,
Ha eszedbe jutott, milyen kár,
Hogy véget ért egy újabb nyár.

Fodor Boglárka így vall magáról: „1994.08.16-án születtem Szombathelyen. Jelenleg a szegedi Deák Ferenc Gimnázium angol kéttannyelvű tagozatán vagyok elsős. A versírást körülbelül másfél éve kezdtem, mert így könnyen ki tudtam fejezni az érzéseimet. Legtöbbször akkor írok, ha valami nagyon bánt, vagy hatalmas örömet szerez. Próbálkoztam prózai műfajokkal is, egy-két novella, és egy rövidebb regény formájában. A verseket a játékosságuk miatt kedvelem, a novellákat, pedig a színességük és sokrétűségük miatt. Más művészetek iránt is érdeklődöm. Szeretek színházba járni, és kedvelem a festészetet. Régebben játszottam egy színjátszó körben és külön rajzórákra jártam.”